Nők, kezdtetek már kapcsolatba olyan férfival, aki totálisan padlón volt (depresszió, betegség, se munka, se pénz), de mellettetek talpra állt?

Olyan volt, hogy se munka, se pénz. Ő lett a férjem.

De pont azért kapott esélyt, mert tele volt akkor is lendülettel, akarattal, tudtam, hogy nála ez csak pillanatnyi állapot. Sokszor álltam mellette olyan helyzetben is, mikor más nő sikítva menekül. De idővel szépen rendeződött minden.

Olyan pasi szóba se jöhetett volna, aki ennyire padlón van. Ráadásul erősen sejthető, hogy egyik dologból következik a másik (depresszió miatt nincs munkája, és ez még évekig így mehet).

Nem barátnő, hanem pszichiáter, ápolónő, anyapótlék és "boldogság felelős" lenne mellette valaki. Márpedig egy férfi mellett nő akarok lenni.

Ne más hátán akarj felkapaszkodni, arra senki se vevő! Lásd az első válaszoló: ott nem magába fordult depibe süllyed lúzerról volt szó, hanem egy átmeneti állapotot éppen megélő életerős, tettre kész emberről.

Nem is értem, miért gondolod, hogy egy ilyen állapotban lévő emberbe bárki beleszerethet? Mibe szeretne bele? A depressziójába? Aki ilyenbe belemenne, az maga is lelki defektes valamilyen szinten, és csak még inkább padlóra kerülnének mindketten.

Tehát egy lelkibajos, betegesen kötődő társfüggővel.

Nem, soha! Nem vagyok sem pszichológus, sem a pótanyja, sem lelkisegélyszolgálat!

Én köszönöm szépen, egyedül is boldog vagyok, nem hiányzik mások problémája. Méég... aztán persze lehet az önmegvalósítás után elérem majd a transzcendenciát is :)

Volt,jelenleg is a pàrom,màr nagyjàbol öszeszedte magàt. Hal Isten ô depreszios nem volt,nem is zavartatta magàt. Sokat kellett noszogatni,de végûlis sikerûlt.

N25

Nekem azt mondta anno a pszichológus, hogy akinek tényleg te adsz meg mindent hosszú távon, azt akaratlanul is "adósoddá" teszed, és ez ellenérzést alakít ki benne irántad. Magyarul a helyzet őt is frusztrálni fogja és ezt a frusztrációt vissza fogja rád vetíteni, nem értékeli a kitartásod.

A megmentő szindrómásokat vonzza egy ilyen ember, (kisebbségi érzésük miatt) olyan társat választanak aki mellett nélkülözhetetlenekké tudnak válni. Ez a mozgatórugója az ilyen kapcsolatoknak.

Bárki kerülhet padlóra átmenetileg, ezért elítélni nem fogom, minden az egyénen múlik ami nem csak szavakban és ígéretekben merül ki. Nálunk a depresszió mellett komoly személyiségzavar is állt, és így lehetetlen valakit kibillenteni vagy felhúzni a feneketlen mélységből.

Nem minden eset egyforma mivel az emberek sem egyformák nem állítom, hogy minden esetben lehúzó lenne, van akinek tényleg csak egy lökés hiányzik, hogy talpra álljon de mindenesetre én azt mondom, hogy ha valaki tényleg segítő kezet nyújt és azt kb. a másik semmire nem értékeli, honorálja a megváltozott feltételek mellett is az önsajnálatban akar továbbra is dagonyázni vagy épp a játszmázni van kedve, akkor nyugodt szívvel búcsút lehet inteni. Ennyi