Amelyik férfi kedves, aranyos, megbízható azaz tipikus jófiú az valójában csak annak gondolja magát de közben valami nagy bibi van vele, ugyanis a legtöbb ilyen jófiú ismerősöm hosszú komoly kapcsolatban van?

Most az a gond, hogy a jófiúk foglaltak ?

30/f

A jófiú ismerőseid is csak addig vannak ilyen szuperjó kapcsolatokban, amíg át nem b***ssza őket párszor pár hülye p***csa, és ez nem feltételezés, mert törvényszerűen meg fog történni, mert ez a jófiúk sorsa. Csak az a kérdés, hogy mikor lesz belőle tök jogosan elegük, hogy a seggét is kinyalják az idióta nőknek, és azok mégis mindig kicsesznek velük.

És akkor a kedves, jófej jófiúkból vagy frusztrált és dühös jófiúk lesznek, akiknek már nem lesz több hosszú komoly kapcsolata, mert már nem akarnak többet csalódni, és jönnek majd a GY-ra a frusztrált kérdéseiket kiírogatni.

Vagy pedig rosszfiúvá válnak, és ugyanolyan szemetek lesznek a nőkkel(teljes joggal), amilyenek a nők voltak velük. Ők nem dühöngenek itt, és nem írogatnak ki frusztrált kérdéseket, csak néha-néha leírják a férfitársaiknak segítségképpen, hogy mire számíthatnak a nőktől, és hogy milyen bánásmódot is érdemelnek valójában a nők. Ők azok, akiket a "nagyrabecsült" női olvasóközönség 0-ra szokott pontozni.

Én úgy gondolom, hogy aki hangoztatja magáról, hogy ő milyen jó fiú az kompenzál és defektes.

Randizgattam olyan sráccal akinél ment az önfényezés, ő milyen kedves, rendes, tisztességes. Ez addig tartott amíg azt nem mondtam pár randi után, hogy sajnálom de nem érzem azt, hogy ez működni fog (előtte is tettem rá utalást, hogy vannak hibák így nem érhette villámcsapásként). A tekintete elborult, kezek ökölbe, azt hittem nyilvánosan felképel. Arról nem is beszélve, hogy egy 15 perces monológot kellett végighallgatnom arról, hogy mekkora szemétbe való mocskos k vagyok és reméli találok hozzám illő pasit aki folyton részeg és rendszeresen jól megver.

Most valóban jó fiúm van, tőle egyszer sem hallottam a jól ismert önfényező rizsát.

"Kedves, aranyos, megbízható" - ilyennek gondolom magam, de nem hangoztatom. Úgy gondolom, ennek bizonyításához idő meg tettek kellenek, ugyanis bárki mondhatja magáról.

Nekem is az az élettapasztalatom, hogy aki mondogatja ezeket, arról idővel kiderül, hogy nem becsületes (nem csak párkapcsolatról és nem csak férfiakról beszélek).

Másfelől történt már olyan, hogy "kedves, aranyos, megbízható" voltam valakivel, aki aztán nem engem választott, hanem egy olyat, aki becsapta. Fájt a dolog, de elfogadtam és tudomásul vettem, hogy mindenki olyan kapcsolatba bonyolódik, amilyet vállal.

De nem fogom vigasztalni az ilyeneket "barátként", hogy szegényt mindenki megcsalja, és bizonygatni, hogy én bezzeg milyen nagyszerű vagyok. Ha ezt szakította, ezt szagolja.

Tényleg látok egy ilyen tendenciát, hogy a jófiúknak nem terem babér, ettől függetlenül nem kívánok megváltozni és magamra erőltetni valamit, ami nem én vagyok - akkor inkább az egyedüllétet választom.