Hol vannak a normális férfiak?

Az utóbbi időben akár hányszor próbáltam ismerkedni egy rakás problémába botlottam, ami általában átfedett egymással.

Netes társkeresésnél(chaten és rendes társkeresőn is) mindig sikerül kifognom olyan pasikat, akiknek normális munkája, életcélja 0. Minimum a top 3 elfoglaltságban ott lesz a kondizás vagy van olyan is hogy más elfoglaltsága nincsen, csak a kondizás. Életcélja, tervei, nagy álmai egyiknek sincsenek vagy éppen a kondizáshoz köthetőek, ill. ahhoz hogy minél hamarabb megd**janak minél több csajt.

Ha szóba jön, hogy ki mit tanul/ dolgozik, akkor már attól kész van a legtöbb, hogy továbbtanultam, a második sokk akkor jön, amikor megtudják hogy mit(erről ebből kifolyólag lehetetlen velük beszélgetni, pedig nekem fontos lenne). Aztán az, hogy nekem a mesterdiploma, sőt a PhD (nyilván életkortól is függ, hogy tart-e már ott a másik) nekem természetes(én is ezt tudom nyújtani, ill. fogom, ha majd eljutok a tanulmányaim végére). Bár ezt általában fel sem merem hozni. Az is ismeretlen fogalom, hogy nekem nem a pénz számít, egy fillért nem fogadnék el, még egy kávé árát sem(nem hagynám, hogy a pasi fizessen). Amikor szóba jön, hogy engem mi érdekel, és erre én hülye őszintén válaszolok, akkor jön a meglepetés, hogy hát "én azt hittem, hogy a táskák". Nem talált. Filmekről, zenéről, könyvekről, tapasztalatokról, utazásról stb. a legtöbbel esélytelen beszélgetni, max. mosogatni megy ki külföldre.

Tehát általában nincs téma sem, így hamar zsákutcába jutnak az ilyen beszélgetések(mondjuk nem is kár értük). Munkahelyen ugyan vannak értelmiségi férfiak, de a legtöbb foglalt(tehát kiesik a választékból), általában a normális kinézetű, értelmes férfiaknak van barátnője, felesége(ez nem meglepő mondjuk). Tehát maradnak a nem túl jó képű pasik, akik általában nem tudom miért, de iszonyúan el vannak telve magukkal. Mindenesetre általában elfogadom, ha elhívnak randira, hátha lesz valami, vagy kiderül, hogy egész jófejek mégis. Na ehhez képest egész idő alatt az ő sztorijaikat hallgathatom, de mondjuk az 1 óra alatt szóhoz se jutok, pedig van ám nekem is véleményem, de ez vagy nem számít nekik, vagy nem is érdekli őket.

Pedig szerintem nincsenek nagy elvárásaim, egy teljesen átlagos kinézetű, értelmiségi, normális értékrenddel rendelkező férfit szeretnék, aki mellet úgymond van szavazati jogom, érdekli, hogy mit mondok, mit gondolok stb. Ebből pedig nem akarok lejjebb adni, mert abból katasztrófa lesz, nem kapcsolat.

Én sem vagyok pedig csúnya, nem arról van szó.

Csak annyit várnék el, amit én is adni tudok.

Röviden a kérdésem annyi, hogy hol vannak az ilyen férfiak, mert én már teljesen el vagyok keseredve.