A túlsúlyos férfiak és nők hogy a fenébe tudnak maguknak párt találni?

Úgy hogy kedvesek, és nem fuckboykodnak. Ennyi. Önmagukat adják és nem rinyálnak ha egyszer elutasítják őket. Nem gondolják azt, hogy biztos a súlyuk miatt van az egész, hanem tovább lépnek.

Felmérik az érzelmi intelligenciájukkal hogy kiért érdemes küzdeni. Vagy kell-e küzdeni vagy csak a pénzükre hajtanak.

Járok edzeni, nem roskadok magamba, elfogadom, hogy ezzel kell dolgoznom és igyekszem javítani magamon. Emellett nőies vagyok, mosolygós, kedves, jó beszélgetőpartner. Van, akinek ezek a tulajdonságok fontosabbak, mint az, hogy túlsúlyos vagyok.

A barátomnak volt előttem vékony barátnője, mégis velem van három éve. Nem tudom, hogy pontosan miért, de szeret, ahogy vagyok. Mindig őszintén beszeltem neki a súlyommal kapcsolatos félelmeimről, de támogat és tényleg látom, hogy valamiért mégis vonzónak tart.

103 kg, lány

Engem a szex logisztikája érdekelne inkább. Mármint, még úgy 160/80 kiló az elképzelhető, de azért fölötte... Hogy nem fáradnak el? Vagy hogy találják meg egymás...

Nem gúnyolódni akarok, csak érthetetlen, hogy hogy működik normálisan a nemi élet. Egyáltalán van libidójuk?

2 fő ok:

1) kevésbé számít nekik, esetleg más tulajdonságuk annyira megfogta őket, hogy az felülírtam

2) sokan vannak akik kifejezetten a túlsúlyosakhoz vonzódnak

Nincs ebbe semmi misztikum, az wmberek sokfélék, sokféle ízléssel és sok féle értékrenddel, igénnyel

Úgy,hogy sokan megtanulnak kompenzálni.

Aki gyerekkorától kezdve ezzel küzd,hozzá szokik ahhoz,hogy ne a seggével érvényesüljön,hanem az agyával,stílusával,humorérzékével.Tapasztalatból mondom.

Meg ne hőbörögjön,hogy bezzeg neki nem jön össze egy Kiss Virág- vagy Lazar Angelov-kinézetű emberke.

Pont úgy, mint a vékony emberek.

Jöttem már össze kollégával, baráti társaságból valakivel, buliban, közös hobbi során, meg ismerkedtem online is, társkeresőn. Akinek bejövök, az úgy is lépni fog, akinek nem tetszek, az meg valószínűleg akkor se találna szimpatikusnak, ha fogyok 20 kilót.

Volt már nekem is izmosabb párom, vékony, macis, stb. Nem a testalkat az, ami a legfontosabb, hanem az össz benyomás, mindennel együtt. Volt, aki nagyon bejött. Sokáig nem futottunk össze, ő ez alatt felszedett egy 20-ast legalább, de nekem ugyanúgy bejött.

A nagyon szélsőséges eseteket leszámítva nem a súly a döntő nálam.

Én mindig baromi frusztrált voltam a súlyom miatt, meg voltam győződve róla, hogy soha senkinek nem fogok kelleni.

Nálam a megoldás az volt, hogy baráti körben ismerkedem. Egy barát felé nincs az a sok felszínes elvárás, mint egy vaktában első randin. Sokkal könnyebb magamat adni, ha ismernek kívül-belül, nem görcsölök rá, hogy vajon mit gondolnak rólam. :)

Persze így is volt olyan barátom, akiről utólag kiderült, hogy oké-oké, de neki igazából pici és sovány nő kéne - ő utánam valóban tudatosan ilyeneket válogatott.

A mostani kedvesem viszont az elejétől elfogadott, nem zavarja a testsúlyom, bár támogat abban, hogy próbálok tenni ellene. Azért szeret, aki vagyok, nem azért, hogy mekkora derekam vagy combom van.

A titok ennyi. :)

Rajtam is van túlsúly, 97 kg vagyok, 173 cm. Meg az orvos szerint is "egyben vagyok", eloszlik minden egyes felesleges kg rajtam, de sportolok, diétázom, és köszönöm, másfél óra szex is simán megy, a párom imádja a mellem és a fenekem, működik minden. :) Van akinek tetszik az ilyen alkat, van akinek nem. Így, molett testalkattal, mint az enyém, ugyanúgy lehet valaki nőies, mint vékonyan, főleg, ha tesz érte az ember. Másrészt vannak pasik, akik nyitott szemmel járnak, és figyelik a mosolyt, a humort, a szemeket, nem csak azt, hogy milyen adottságokkal rendelkezik valaki.

U.i.: figyeltétek, hogy egy molett nőnek mekkora melle van, feneke, mennyire nőiesek az adottságai? Na, én ezt nem tudom elképzelni, hogy egy 160/60-as lányon ez hogyan nézne ki.

Mellesleg mi számít kövérnek?

Szerintem ez relatív.