Középkorú, elvált, kisgyerekesek, hogyan találjátok meg a motivációt arra, hogy találkára menjetek?

A problémád abból a szempontból egyszerű,hogy amennyiben nem vágysz társra, akkor ne keress. Nem kel veszettül azon lenni,hogy legyen valaki melletted.

De azért legyél nyitott rá, és ha a sors hoz egy lehetőséget, élj vele.

Miért kellene szombatonként puccba vágni magad és társat keresni? Jöhet ott szembe Veled az utcán, boltba, munkahelyen, bárhol.

Én is 40 fölött vagyok (nő), van egy gyerekem,otthonom, munkám, mégsem vagyok elkényelmesedve.

Egyedül maradtam és egy lépést se tettem pasi ügyben, egyszerűen jött a lehetőség a munkahelyemen.

Bizonyára számodra is lesz ilyen ha nem most, akkor pár hét, hónap, év múlva.

Próbálkozz neten. Elkezdtek beszélgetni, a legjobb, ha nem is konkrétan azért mert kapcsolatot kerestek majd, ha jól megy akkor telefonon/viberen folytatjátok, szokjátok egymás hangját és így már jobb találkozni valakivel mint egy random idegennel akiről semmit nem tudsz és reménykedsz a legjobbakban.

Plusz ezt a szoba melegéből is lehet csinálni. Ha már van egy közel minden napos kontaktus akkor könnyebb a kapcsolatot is kialakítani.

A motivációt úgy lehet megtalálni,hogy elhatározod: kimozdulsz és ismerkedsz, ennyi.

A gyereked gyorsan felnő, Te pedig idősebb korodban nehezebben fogsz társat találni, egyedül pedig nem jó. Ez elég motiváció.

Hát pedig egy ilyen írásra senki sem fog besétállni az életedbe. Téged érdekelne egy olyan férfi aki otthon tesped mert fontos neki a meleg ágy és süketelésnek tartja amit beszélgetni szeretnél vele?

Szerintem jelen pillanatba magadnak való vagy és nagyon negatív a hozzáállásod.