Mi az oka annak hogy a nők a a magas elvárásai ellenére is megtalálják a társukat, a férfi többlett vagy az hogy a férfiak ennyire jók lennének átlagban hogy a nők elvárásait tudják teljesíteni?

Attól, hogy számodra valakinek az elvárásai magasak (mert te nem felelsz meg), még lehet, hogy hozzá képest meg reálisak, mert hozzá illő társat keres, és ha van hozzá illő társ, akkor össze is jöhet kapcsolat.

Aztán van, aki így is nehezebben talál társat, mert hozzá illő meg kevesebb van, akkor vagy megalkuszik (aminek általában nincs jó vége), vagy vár, mint én, és addig inkább jól elvan egyedül is.

Vannak nők akiknek magasak az elvárásaik, vannak akiknek nem. A párok ugyanannyi számú nőből állnak, mint férfiból. Mivel rengeteg átlagos pár rohangál és egy gyárban a munkások nagy része is kapcsolatban van, azt hiszem, nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy nem mindenkinek óriási az elvárása, illetve tud mindenki kompromisszumot kötni, ha kell.

Amúgy a kérdést így is fel lehetne tenni, mi az oka a annak, hogy a férfiak a magas elvárások ellenére is megtalálják a társukat....bla bla bla.

"kb. másfél-kétszer annyi férfi van a fiatal korosztályban, mint nő"

Ezt az adatot gondolom valami hivatalos statisztikából vetted...

Talán már olvastad itt, hogy "a nők nem egy homogén massza". Tehát az elvárásaik sem egyformák. Alapvetően viszont két nagy csoportra oszthatók (klasszikus illetve modern értékrendűek), persze mint sok más esetben, úgy itt sem csak fekete és fehér létezik, hanem van egy csomó átmenet is.

A férfiak szerint "túl magasak a női elvárások". Ha megfigyeled ezt nagyon ritkán hallod tizenévesektől. Ez azért van, mert abban a korban még a társkeresési piacon vannak a klasszikus értékrenddel rendelkező lányok is (sőt ők vannak többen), akik hasonlóan a klasszikus fiúkat keresik, illetve közülük is az elérhető legjobbat. Ők nagyjából 20-25 éves korukra meg is találják azt, akivel közös jövőt szeretnének, tehát szép lassan eltűnnek a társkeresők közül. Így többségében a magukat modernnek tartó nők maradnak, akik a feminizmus félreértelmezéséből illetve túlgondolásából egy a klasszikus szemmel nézve torz értékrendszer szerint keresnek párt. Ők két okból sem túl sikeresek. Egyrészről nem értik azt (illetve nem akarják elfogadni), hogy a férfiaknak milyen szempontok fontosak illetve kevésbé fontosak párválasztáskor. Másrészről ők már csak a "maradékból" válogathatnak. Tehát adott két nagy tábor a sikertelen férfiak és az amúgy is magas elvárással rendelkező nők. Ez a két tábor viszont folyamatosan a másiktól várja a változást. A férfiak többsége nem hajlandó semmit tenni azért, hogy jobban megfeleljen (hiszen hasonló tulajdonságokkal a haverok már boldog családapák, tehát nem velem van a baj), a nők pedig nem engednek az elvárásokból, sőt esetleg még növelik is (mert én a fiatal éveimet a saját képzésemre, fejlesztésemre áldoztam, elértem már egy csomó mindent, ezért nem fogok összeállni egy tök átlag valakivel).

Na ezért alakult ki a jelenlegi helyzet. Elsősorban nem a magas elvárású nők találták meg a párjukat (azt egyébként is nehéz meghatározni, hogy mi számít magasnak, ráadásul egyénfüggő is), hanem azok, akik jól tudták belőni a saját lehetőségeiket. Azt viszont szerintem mindkét tábornak tudomásul kellene vennie, hogy a kor előrehaladtával egyre több elvárásról kell lemondani, már ha valóban társat akar valaki.

#6: Nincs ekkora különbség. Pár %-nyi az eltérés adott generáción belül. Ami miatt mégis nagyobbnak látszik a férfitöbblet az azért van, mert a fiatal (20-30 éves) nőket nem csak a saját korabeli férfiak keresik, hanem az idősebb korosztály tagjai is, akik esetenként sikeresebbek tudnak lenni.

Én a férfitöbbletes nyafogást nem értem:

Tegyük fel: van X db nő és X+2% férfi.

Az X dbnő hetero kapcsolatba lép X db férfival.

Megmarad az a 2%, tény.

De mégis, az Xdb nő mit csináljon ezzel? :D

Legyen kapcsolatban párhuzamosan több pasival?