28 éves vagyok, a tanulásban, és a munkában sikeres. A párkapcsolatok terén azonban sikertelen férfi vagyok. Sosem volt még baráti köröm, barátnőm, és ez utóbbi miatt pornófüggő lettem. Végleg elment ennyi idősen a hajó?

Általános iskolában még nem volt baj. A gimnáziumban annál inkább. Az osztálytársaim gúnyoltak, sok konfliktusom volt, amelyek elől bezárkózással menekültem el. Mire bekerültem az egyetemre, annyira megszoktam már ezt a különállóságot, hogy ott folytattam, ahol az érettségikor abbahagytam a középiskolában. És nem is akartam változtatni ezen, elismerem. Az évfolyamtársaim nevét nem tudtam, ők mind tudták az enyémet. Kimaradtak a féktelen bulizások, és a csajok is. Helyette, akárcsak a gimnáziumban, éjt nappall) tévő tanulás ment, mert addig sem kellett mással foglalkotnom. Én lettem a sikeres, de "magányos farkas".Szakestekre nem jártam, helyette beadandókat írtam, vagy tanultam. Próbálkoztak nálam a lányok, volt, amelyik a lakására is elhívott, én meg mással ellentétben direkt megtettem mindent annak érdekében, hogy ne hálózzon be senki. Nem kerestem egyik lányt sem... Inkább éeakartam rázni őket. Annyira megszoktam a magányt, hogy az emberi, és a párkapcsolatok magasan az utolsó helyre kerültek nálam, és a munka az első... Jól is ment ez az idei tanévig, de most, hogy végeztem, és még állásom sincs, kezd bennem tudatosulni, hogy valamit nagyon elrontottam a múltban...

Mivel valamivel kompenzálni kellett a tanulás levezetését, rákaptam a pornóra... Mindig több, és több adagra vágytam... Mióta kikerültem az egyetemről, teljesen elhatalmasodott rajtam a függőségem, olyan színten, hogy már a megbízásokból kapott munkát is elhanyagolom... Szintet léptem: előkerültek a szexoldalak, a szexchat... Anotalk, Chatroulette, de ott se párkapcsolatra, hanem csak szexre vágyom... Arra, a szexuális élményre, amelyet eddig semmilyen formában nem kaptam meg, még az első csók színtjén sem. Úgy érzem, hogy én már nem is tudnék normális párkapcsolatban élni, mert alkalmatlan vagyok rá. A munkában való teljesítési kényszer, és a pornó határozza meg az életemet. Közben pedig sikeres hallgató, és többek szerint jóképű férfi vagyok. Chaten szájhős vagyok, egy szxuálisan túlfütött egyén, aki egy valós szituációban megszólítani sem meri a nőket. Sőt, ha valaki megtetszik, meggyőzőm magamat arról, hogy esélytelen vagyok, vagy szánt szándékkal mutatott a legrosszabb oldalamat azért, hogy nehogy esélyem legyen... Azért vagyok most itt, mert az egyik oldalam valahol mélyen még normális életet akar,viszont úgy érzem, már túl késő. Kb. kétszer randiztam, tehát minden, de tényleg minden kimaradt. Azt se tudom, hogyan, és hol lehetne ismerkedni (de tudom: buliban- munkahely híján nincs pénz, a bezárkózásom miatt pedig nincs barátom, akivel bárhova is elmehetnék- egyedül gáz).