Ismerkedésnél ti is tapasztaljátok, mennyi lelki sérült ember van?

Nem, én nem igazán vagy csak ritkán tapasztalom ezt ismerkedésnél, szóval meg lehet ismerkedni vidám emberekkel is. Vagyis tisztában vagyok azzal, hogy sok a lelki beteg ember, de én általában nem ezeket vonzom, hanem inkább azokat, akik szintén vidámak, hasonlóan gondolkodnak, mint én.

Nem kell megvárnod, hogy helyre álljon a lelki egyensúlyuk, mert nem tudhatod, hogy ez mikor jön el, ha egyáltalán eljön. Az olyan emeberek társaságát próbáld keresni, akik vidámak, optimistán látják a világot.

Arról nem írtál, hogy te milyen vagy. Egy vidám, optimista ember, aki hozzá hasonló embereket keres, vagy általánosságban te se vagy túl vidám, ezért szeretnél ilyen emberekkel ismerkedni?

Vidám emberrel ? Annyi realitása van a dolognak h halálra vannak hajtva az emberek na ná h a f....uk is kivan a főnökkel.

Nem beszélve arról h ugyanazért a munkáért itt kapnak 1/6 annyit mint Nyugat EU-ban.

És akkor még itt van a legmagasabb áfa is meg Svédország után itt vannak a legmagasabb adók.

Hol akarsz te itt vidám embert ? Az emberek kb fele örül h él !

Vidám embereket egyedül a hajléktalan alkoholistáknál láttam. Máshol nem.

Egyébként már én is a "Hanyatló Nyugat"-on élek.

És a Magyar Kormány terror kampányával ellentétben még mindig NO-ban jön a legtöbb EU-s munkavállaló.

Csak a fő kérdésre válaszolva: nem csodálkozom rajta, hisz a rendszerváltás utáni generációnál elég gyakorivá vált a válás, az élettársi és egyéb furcsa családi összeállítások, ahol a gyerek nem feltétlen kapott/látott megfelelő mintát a környezetétől, így ezért nem csodálkozom azon, ahol tartunk. Emellett a lelki sérültekkel vagy foglalkoztak a családtagjai, vagy nem. Vagy foglalkozott vele szakember, vagy nem - többnyire ez van. Vagy magába forult az illető, és így minden segítséget elzárt önkéntesen magáról, vagy rávette magát a segítségre.

Ha válás történt, akkor vagy egyből beleugrott egy másik kapcsolatba - az előzőt nem feldolgozva -, vagy lezárta azt.

SZóval nagyon összetett a probléma oka.

Igazad is van meg nem is. Hanyan vagyunk teli lelki sebekkel, nyomorult exekkel, rossz házasságokkal, megromlott családi viszonyokkal, adosagokkal és persze kotsog főnökökkel. Az igazság az, hogy persze nem kéne mindig savanyú pofát vágni, hisz ha együtt vagytok, annak kéne örülni. Ugyanakkor ha kedvelsz valakit, a gondjaival együtt is el kell fogadjad.

Mert az ember egész nap jön megy és mindenhez jó pofát kell vágnia, meg hideg fejjel kell mindent kezelnie. Aztán eltelik a nap és jól esne valakinek elmondania ezeket, mert a problémák is konnyebbnek tűnnek, ha valakivel megosztod.

Volt egy ilyen exem, folyton vigyorgott, annyira pozitiv személyiség volt! Eleinte ez szimpi volt, de utána zavart. Bármi problémám volt, mindenre legyintett, és hogy ne aggódj, minden helyrejön! Egyszerűen képtelen volt megérteni a bajaimat. Lehet, hogy ami számodra apróság, az a másiknak egy világ. .

Szerintem próbáld egy kicsit mások helyzetébe érezni magad!

Igen, és nem csak a tarskeresés esetében, de szinte minden féle környezetben tapasztalható a "kicsit" negatívtól a súlyis lelki sérültségig.

Egészséges ember viszont egészséges emberrel érzi jól magát.

Én se vagyok a hurráoptimizmus híve, sőt... Fiatal vagyok, de rengeteg lelki sebem van. Viszont ezekről ritkán beszélek. Első pár randin meg sose. Én úgy vagyok vele, hogy örülök, ha egy helyes és szimpi pasi elhív randizni. És akkor igyekszem én is a legjobbat kihozni belőle. Mindig akadnak érdekes vagy vicces témák, kár elrontani a randikat a panaszkodással. Az meg kétségtelen, hogy a magyar ember imád panaszkodni. Nekem is unszimpatikusak az ilyen emberek. Mert ha van valami személyes problémája azt megértem, nekem is van. De amikor csak azért panaszkodik valaki hogy panaszkodhasson, az nagyon kiábrándító.

21l