Anyukámék nem tudják elfogadni, hogy 20 felett barátom van, mit tevyek?

Hallgasd meg Kasza Tibi Költözz el számát és tégy te is így.

Jelentve,látom sikerült ujra regisztrálni.

Kb. 12éves koromig voltak "anyukámék" utána csak simán "anyámék"...

Egyáltalán miért foglalkozol velük? Fogod magad elköltözöl amikor itt az ideje és kész. Semmi beleszólásuk nincsen, felnőtt ember vagy. Hagy pampogjanak rajta ha akarnak. Nem értem ez miért ekkora probléma. A szüleid begyepesedett barmok akik nem látják, hogy ezzel csak hátráltatnak. Az ilyennel nem lehet mást csinálni mint hogy igyekszel minimálisra csökkenteni a kontaktot.

Legkisebb gyerekként mindig is úgy kezeltek engem, mint ahogy azt illik. Az ember azt hinné, hogy ha vannak idősebb testvérek akkor a szülők könnyebben elengedik a kisebbeket is mert addigra már egy kicsit hozzászoktak, hogy bizony a csemeték is felnőnek egyszer. Sajnos ez az én tapasztalataim szerint nincs így. Amikor bátyám 15 évesen eljárt bulizni engem még 17 évesen is vonakodva engedtek el egy koncertre szigorúan úgy, hogy édesapám értem jött kocsival és ha nem voltam ott pontban a megbeszélt időpontban, mert egy kicsit elhúzódott a koncert már 20 nemfogadott hívásom volt, hogy merre vagyok már. Nekem ez segített hozzá ahhoz, hogy minél előbb "elmeneküljek" otthonról. Nagy merészség volt a részemről, mert alapvetően sosem voltam az a kifejezetten lázadó tini, de azzal indítottam, hogy egy másik városba jelentkeztem egyetemre a szüleim tudta nélkül annak ellenére, hogy a mi városunkban lévő egyetemen is volt olyan szak. Én voltam az első aki elment otthonról, tesómék még akkor otthon laktak.Persze jóanyámék azt is csak úgy fogták fel, hogy jó had menjen majd egyetem után úgy is szépen visszaköltözik haza. Hát nem tettem. Az elejétől fogva tudtam, hogy nem fogok visszamenni és ezt igyekeztem megértetni velük is, de csak akkor fogták fel amikor a diplomaosztó után a cégnél ahol diákként dolgoztam felajánlottak egy teljes állású melót én meg elfogadtam. Persze azért anyámék még próbálkoztak, hogy a mi városunkban is van ilyen álláslehetőség meg küldözgették a hirdetéseket és még hallgathattam egy jó darabig, hogy elköltöztem, meg az érzelmi zsarolós témát, aztán hál istennek tesómék mentettek meg akaratuk ellenére is azzal, hogy babájuk született így a szüleimnek volt mivel elfoglalni magukat. Egy szó mint száz, tudom, hogy ez nehéz ügy, nekem sem volt egyszerű, de ilyenkor a sarkadra kell állni, nem kényszeríthetnek bele olyan életbe amiben nem vagy boldog és meg kell érteniük, hogy mindenki felnő egyszer és nem lakhatsz vénasszony korodig náluk. Ilyenkor az a legjobb, hogyha megmakacsolod magad, ahogy én is tettem és a saját döntésedet valósítod meg, remélhetőleg idővel úgy is belenyugszanak majd, hogy ez van.