Hogyan bízzak újra magamban?

Igazából nem nagyon van értelme ennek a kérdésnek sem, csak nincs kivel beszélni erről az egészről.

Szóval valamikor, jóval azután, hogy már minden velem egykorú ismerkedett és barátnője volt, elkezdtem én is.

A legtöbb esetben tök semlegesen állnak hozzám a nők, élőben is, meg társkeresőkön is gyakorlatilag le sem tojnak. De ha eléggé sokat kínlódok és 100-ból 1 ember hajlandó visszaírni, ki lehet harcolni egy találkát. Talán valamiféle érdeklődés is kialakul.

De ez sosem tart sokáig. Mihelyst lecseng ez a "jaj, új kapcsolatom lesz" dolog a nőben, kb azonnal megun (én legalábbis ezt szoktam érezni) és ki is lép. Szóval hiába lesz jó egy csók, ezután rövid időn belül mindig véget ér az egész.

De ha magától nem ért véget, utána állandóan keresték a hibáimat és ha találtak valamit bennem, ami nem volt szimpatikus, akkor arra fogták, hogy miért van vége.

Szóval úgy érzem, hogy borzasztó sok energiát beleölök abba, hogy valaki figyelmét felkeltsem és tudom, hogy úgysem tart sokáig, bármit is teszek. Szervezhetek én programokat, tehetek én bármit, úgyis vége.

Voltam már pszichológusnál is, de igazából semmi érdemlegeset nem tudott mondani. A meghódításhoz van önbizalmam, azért 100-ból egyszer csak sikerülni szokott. Magához a megtartáshoz nincs, tehát úgy érzem, nincs érdekes személyiségem egy nő számára, de ezen nem is nagyon tudok segíteni. Nem tudom átformálni a személyiségem.

Mit lehet ezzel egyáltalán kezdeni? Érdekelne az ismerkedés, jó lenne nem egyedül lenni 30 évesen, de egyszerűen én megveszhetek, meg letojhatom és nyilván akkor sem történik semmi.

Más srácoknak is óriási, több hónapos kínlódást meg szinte rábeszélést kell tartaniuk, hogy a csaj végre belemenjen egy kapcsolatba, vagy ez másoknak csak úgy jön magától?