Ha egy mérlegre tesszük a párkapcsolatokat akkor átlagban melyik irányba mozdulnak a mérleg nyelve a rossz dolgok felé vagy a jó dolgok felé?

Nem könnyű egy párkapcsolat, nyilván emiatt van annyi válás meg szakítás. Ez a mérleg dolog változó, attól függ, hogy mennyire képesek a felek egymáshoz csiszolódni az idő előrehaladtával.

Nekem személy szerint rossz lenne mindig ugyanazzal a nővel szexelni, akármennyire is vágyok a szexre. Egy ideig jó lenne, de aztán szerintem kifejezetten unalmas lenne, hiába szeretném őt ugyanúgy. Meg maga az együttélés nehézségei, amiket leírtál. Ez olyan mint hogyha minden nap ugyanazt kéne ennie az embernek. Akármennyire is szeret valaki egy ételt, egy idő után megunná.

De aztán ahogyan belegondoltam, egy idő után meg elkezdene az illető hiányozni, ha mondjuk nem valami nagyon csúnya dolog miatt szakítanánk. Tehát ez egy "se vele, se nélküle" kérdés nálam. De még ha minden jól is megy, akkor is ott van az étel hasonlat, a megunás veszélye. Nem is értem, hogy tudnak egyes emberek évtizedekig együtt élni. Még több év is sok szerintem. De nem vagyunk egyformák, vannak, akiknek ez megy.

Talán az én fejemben vannak bajok de én nem azért vagyok kapcsolatban mert szeretnek hanem mert én szeretek valakit. Így meg borul az egész probléma mint egy emberrel szexelni és attól félni, hogy nem vagy a magad ura. (Nyilván azért ha ez egyoldalú lenne nem működne de remélem érted a kontrasztot)

Olyannal kell kapcsolatban lenni aki mellett a magad ura is lehetsz. Sőt, kell a saját utad is megjárnod mert másképp csak a párodon keresztül tudod definiálni magad és az egy görcsös ragaszkodást szül. Nekem abszolút nem negatív, és eddig nem is volt benne semmi negatív. Azt vettem észre hogy mindkettőnket csak épített a kapcsolat és motivált.

Van akinek negatív, aki nem tud önmaga lenni és ez rengeteg problémát szül és nem is működhet sokáig, de ha találsz egy nőt (gondolom pasi vagy) aki kihozza belőled önmagad legjobb formáját akkor ez a kérdés többet nem fog felmerülni benned

Nagybátyád azért okos, mert van önismerete. Tudja, hogy neki nem való tartós kapcsolat, ezért nem is erőlteti.

Egy kapcsolatban a mérleg nyelve mindig billeg. Vannak jobb időszakok és nehezebbek is. Ha épp a szerelemben minden rendben, akkor szinte biztos, hogy máshol van gond az életedben, így igen ritka az az egy-egy pillanat, amikor igazán boldog vagy.

Ilyen az, amikor meghal egy hozzátartozód, és akkor döbbensz rá, hogy mennyire tudsz számítani a másikra. Egyrészt a kapcsolat erősödik, de mégis az életed egy nehéz szakasza. Vagy fordítva: belendül a karriered, anyagilag egyenesbe jöttök, de kevesebb időt tudtok egymásra szánni.

Nagyon ritka, amikor mindent tálcán kínál az élet.

Az, hogy egy kapcsolat kötelező velejárója a hiszti, a veszekedés, féltékenykedés, vagy a megfelelési kényszer, csupán annyit mutat, hogy rossz példákat hordozol. Ugyanis nem az. Nekem is volt betegesen féltékeny pasim, de nem szenvedtem mellette, hanem kidobtam. Olyannal kell lenni, akivel összeilletek.

Sok ember erre nem képes. Ennek az egyik oka, hogy a többség baromi felszínes, és inkább van olyannal, aki külsőre megfelel az elképzeléseinek, és a személyisége rossz, mint olyannal, akinek a személyisége megfelel, de a külseje nem annyira előnyös.

A másik ok, hogy a többség kapcsolatfüggő. Inkább megragad egy veszekedésekkel teli kapcsolatban, mint hogy egyedül legyen.

Azt kéne felfogni, hogy az emberek nem monogám lények. A társadalmi berendezkedésünk viszont a családok fenntartása érdekében létrehozta a házasság intézményét. De amint ez a válások hatalmas számából is látszik, halálra van ítélve, mert az ember mint öszönösen kíváncsi, kalandvágyó, újdonságokat, izgalmakat kereső lény nem arra lett kitalálva, hogy minden nap ugyanazzal az emberrel legyen, mindig egy emberrel szexeljen. Unalmassá válik. Ez van az ösztöneinkben. A mesékben persze jön a herceg fehér lovon és boldogan élnekamíg meg nem halnak, de ezzel iszonyatos tévképzetet kreálnak a gyerekek fejében. Mivel ez nem a valóság. Akik évtizedekig együtt maradnak, azok is csak a gyerekek miatt, vagy megszokásból, kényelemből, vagy mert abba a korba születtek(mai öregek), amikor a válás szégyen volt, nem volt opció, de biztos lehetsz benne, hogy nem felthőtlen szerelemből maradtak együtt. Ilyen talán a hazásságok max 2%-a.

Én ugyan még csak 22 vagyok, de már rég rájöttem erre, így nem is kergetem azt, amiről tudom, hogy jóformán nem létezik. Tökéletesen boldog vagyok szingliként is, sőt sokkal jobb, mint egy kapcsolat, amiben mindig van min stresszelni. Ezt miért mondta, azt miért csinálta, hol van most, ma miért csak egyszer hívott fel stb.

Alkalmi kalandjaim azért szoktak lenni, mivel kell a szex. Ha pedig valakibe beleszeretnék(mint pl most megismertem egy férfit, aki nagyon megfogott), akkor hajlandó vagyok kapcsolatra, de csak addig, amíg a mérlegen több a jó, mint a rossz. Én nem leszek egy a sok birka ember közül, akik beleesnek ugyanazokba a hibákba és szar kapcsolatokban tengődnek, tönkreteszik magukat idegileg/érzelmileg valaki más miatt, ahelyett, hogy élveznék az életet.

Ez a "megunás dolog" azoknál téma, akik nem fogják fel, hogy mekkora ritkaság olyat találni, aki kívül-belül passzol, és eldobják az első meleg húsért, ami új és izgalmas, mert nem tudja megbecsülni.

A rossz kapcsolatok alapja is az, hogy mindegy, lyuk-lyuk, csak a keret más, legalább van fix punci, amíg jobb nem lesz. (Ugyanez kukival is igaz, természetesen.)

Aztán meg ráfarag, mert a "jobb" esetleg pont azért szóba se áll vele, mert nem lesz senki szeretője.

Egészséges párkapcsolatra egyre kevesebb a példa.

#8

A család a gyerekeket védi, és ma is alsó hangon 20 év, mire önálló lesz. Régen 14 éves kortól már felnőttnek számított, harcolhatott, szülhetett, stb.

Az ember pont ezért monogám. Ez nem azt jelenti, hogy a természet egyszer-egyszer nem gondoskodik a génfrissítésről. Hanem azt, hogy az a természetes, ha együtt marad a család.

Neked nincs gyereked, de azért gondolom láttál már kismamát. Nagy pocak, lehajolni nem tud, lassan mozog, rossz egyensúly. Kisbabát is biztos láttál: sír, 0-24 gondozást igényel, büdi, és ölben akar lenni úgy az első hat hónapban, folyamatosan.

Ha a poligámia lenne a természetes állapot, akkor úgy élnénk, mint a macskák. Terhesen is tud vadászni és menekülni, a kisbabák pedig csendben forgolódnak a sarokban, amíg anya hazaér, hogy ne találják meg a ragadozók.

De nagyon nem így működik. Egy frissen szült nő 6 hétig vérzik, a karján egy újszülöttel rohadtul nem fog bogyót se gyűjtögetni. Nem hogy vadászni. Miközben kb. 20%-al több kalóriára van szüksége.

Ezért kell Apa, aki hősiesen legyakja a mamutot, és megvédi a kiscsaládot.

A félrelépés os a rendszer része, vérfrissítés, mindkét nem benne van a játékban. De az új elem, hogy itt egy fél család, ott egy mozaik, és az újért el is dobják a régit. Ezért nem működik a mozaik család, ezért van ellenszenv a férfiakban és a nőkben is, hogy nem neveli más kölykét.

Ezért él még mindig a mítosz a Nagy Őről. Szexpartnert találni nem nehéz. De olyan párt, akivel minden passzol, azt egy élet során csak nagyon keveset találunk.