Miért kérik számon a nőkön az ideáljukat, a választásukat, vagy az indokaikat?

Hogy miért? Azért, mert a nők FOLYAMATOSAN ARRÓL POFÁZNAK, hogy nekik milyen férfi kell, és ebben a szellemben nevelik a férfiakat, de közben meg Q***VÁRA AZ ELLENKEZŐJÉT CSINÁLJÁK, azért. Nem a nőkkel van bajunk, hanem a KÉPMUTATÁSSAL. Ha abban nőnénk fel, hogy a nők őszintén megmondják, hogy "figyelj, tulajdonképpen mi ösztönlények vagyunk, az evolúciós drivejainknak engedelmeskedve a dominanciát, hatalmat, figyelemkeltést és a magabiztosságot díjazzuk, még akkor is, ha ez nárcizmussal és agresszióval és tahósággal párosul, és ezerszer inkább megbocsátunk egy agresszív bunkónak, mint egy rendes, de ügyetlen és bizonytalan csávónak, bocsi", akkor nem lennének illúzióim, és nem hímestojásként bántam volna soha a nőkkel, meg arra törekedtem volna, hogy szemtelen legyek. Ehelyett milyen szellemben nevelik a férfiakat? Mit mondanak a nők, milyen pasi kell nekik? Érzelmes meg gyengéd. Hát, a nagy büdös ló**szt. Sok szerencsétlen férfi meg ezt elhiszi, és nem érti, hogy mit csinál rosszul, magában keresi a hibát, hogy miért van az, hogy ő mindent megtesz, virágot vesz meg tiszteli a nőt, de az mégis az ordenáré suttyót választja. És nem jut nőhöz, és frusztrált lesz, megkérdőjelezi a képességeit, kifogy az önbizalma, és elkezdi a világot hibáztatni (egyébként jogosan), és elkezd panaszkodni, és olyankor persze mindenki lehurrogja, többek között ezen az oldalon, hogy mennyire egy életképtelen p*cs. Csak épp azt felejtik el, hogy egy hazugságba nevelték bele. Mintha úgy hibáztatnál valakit, aki állandóan lefullad a kocsival, hogy nem magyarázod el neki, mire való a kuplung.

Biztos, hogy a férfiak a hibásak, amiért számonkérik a nőkön azok hazugságait?

Mert a nő tulajdon, és mi az, hogy a tulajdon válassza meg a gazdáját?

Ne félj, ezeknek a férfiaknak a jelentős része az emberek kategóriában panaszkodik arról, hogy nincs egy barátja sem, és hogy mennyire magányos, de sosem jutna eszükbe a ferfitarsaikat hasonlóképpen számon kérni, amiért ignorálják. Nem; barátok terén sosincs az, hogy "mégis miért nem lehet barátja annak, aki nem dumál állandóan?! ennyire nem számít senkinek a belső???" vagy "Miért van az hogy a gazdagok sosem magányosak, velem meg az arany szívem ellenére sem akar lógni senki?"

Az élet minden más területén tudják, hogy a kudarcuk a saját hiányosságaik miatt van, de ha nőkről van szó, akkor a nő kötelessége lejjebb adni a lécet egészen addig, amíg ők is találnak barátnőt.

Oldalbordák vagyunk a szemükben, ha beismerik (akár maguknak, akár nekünk) ha nem.

"Őszinte vagyok a fiammal. Nem vagyok ösztönlény, ahogy te fogalmaztál."

Tényleg nem? Kivel vesztetted el a szüzességed, azzal a fiúval, aki verset írt meg virágot hozott, vagy a szédítő nagydumással? :)

Utolsó:

Ne tereld ezt a beszélgetést a saját csúsztatásodba, mert nem fog menni. Senki nem oldalbordaként tekint ezekre a férfiakra. TI szeretnétek azt hinni, hogy mi ilyenek vagyunk, mert akkor van okotok megvetni. A valóság az, hogy a hozzám hasonlók, akik valaha normális, kiegyensúlyozott fiatal férfiak voltak, belekerültek a nők képmutatása miatt egy olyan frusztrált állapotba, ami már öngerjesztő és rohadt nehéz belőle kitörni. Ne próbáld ránk verni a balhét, mert ...vára nem mi vagyunk a hibásak. Mi a könyv szerint csináltunk mindent. Én is érzelmes, normális fiú voltam, aki kedves volt a lányokkal. Nem az az igazság, hogy a panaszkodó fiúk életképtelen incelek, hanem az, hogy a lányok szarják le azokat a fiúkat, akik úgy kezelik őket, ahogy ők azt mondják. Aztán ebből a frusztrációból persze, hogy általános nőutálat meg tomboló harag lesz, de mi a fenét is vársz, ha valaki kénytelen szex nélkül élni a felnőtt éveit? Nem gyerekek vagyunk. Arról meg szintén nem tehetünk, hogy következetlen, ösztönlény idióták vagytok, akik bort isznak és vizet prédikálnak. Mondom, legyen akkor őszinteség, mondjátok azt, hogy nektek a rosszfiúk kellenek, az egyenes beszéd. Akkor pszichopata leszek én is, átverlek titeket ott, ahol tudlak, szemlátomást ti erre gerjedtek. Érdekes módon amíg normálisan viselkedtem, addig nem kellettem ló***znak sem. Ti gyártjátok a pszichopata férfiakat, tömegesen. Ezzel az elszállt válogatásotokkal, amit működtettek.

"Ne félj, ezeknek a férfiaknak a jelentős része az emberek kategóriában panaszkodik arról, hogy nincs egy barátja sem, és hogy mennyire magányos,"

Egyrészt én panaszkodom arról is. Eléggé idegesít, hogy a régi barátaimmal kb. lehetetlen összehozni egy találkozót, mert mindig valaki lemondja az utolsó pillanatban, meg manapság mindenki olyan baromi kényelmes és inkább otthon gépezik.

A másik az, hogy a baráti kapcsolat nem szól az evolúciós fittségről, nem egy visszajelzés a génállományodról, vagyis azokról a dolgokról, amiken te nem tudsz változtatni. A barátok tényleg a belsőt nézik. Ezért csúsztatás, amit írsz, mert barátja nem úgy lesz az embernek, mint párja. Barát az, aki jó fej, és egy hullámhosszon vagytok és jól megértitek egymást. Partnernél meg az is kell, hogy pluszban vonzzátok egymást, és ez hatalmas választóvonal (és egyébként egy természetes diszkrimináció is, méghozzá kemény diszkrimináció).

"Az élet minden más területén tudják, hogy a kudarcuk a saját hiányosságaik miatt van, de ha nőkről van szó, akkor a nő kötelessége lejjebb adni a lécet egészen addig, amíg ők is találnak barátnőt."

Ez egy női önfelmentő duma. A hócipőm tele van ezzel a hülye csúsztatással, hogy mi állítólag AAAAANNYIRA válogatunk, és ezért nincs nőnk. Véletlenül se nézzetek magatokba. Véletelenül se arról van szó, hogy ma már basszus a TELJESEN ÁTLAGOS férfiak tömegesen vannak elutasítva, mert nem elég jók a TELJESEN ÁTLAGOS nők szemében. TI vagytok azok, akik az ideálokat hajtják. Ti vagytok azok, akik 100-ból 85 férfira azt mondják, hogy "köszi, nem". (Erről megbízható statisztikák vannak). A férfi ehhez képest alig-alig válogat.

# 19/19

Jó volt elolvasni és szín tiszta igazság, az egész.