Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehet tenni ilyenkor?
Volt egy 5 éves kapcsolatom, azóta viszont nagyon jóban vagyok egy férfival, aki egy éve akar engem. Eleinte még szerettem az exemet, nehezen léptem túl rajta, ezért nem tudtam volna rá nézni “úgy”, mint egy újabb kapcsolat lehetőségére.
Szeretem a vele töltött időt, szeretek vele beszélgetni, többször volt köztünk valami, mégsem vagyok belé szerelmes, és ezért minden nap rettegek, hogy elveszítem. Minden szempontból tökéletes lenne, figyelmes és odaadó, mégsem tudok az előző kapcsolatom óta szerelmet érezni. (Nem csak iránta, más iránt sem, ugyanis mindenki mást, aki ismerkedni akar velem, ehhez a férfihez hasonlítom.)
Megragadtunk egy olyan állapotban, ahol nekem más nem kell, de belé sem vagyok szerelmes, mégis folyton rajta jár az eszem (meg persze, hogy mi lenne a helyes.). Megpróbáltam elengedni, többször, mert nem lehetek önző, hogy magamhoz láncolom. Hónapokig nem beszéltünk, de aztán kezdődött minden elölről, mert sem én, sem ő nem birtuk ki, hogy ne beszéljünk. Mégis hogyan törjek ki ebből az állapotból? Bennem van ez a kettős érzés, és már jó ideje marcangol.
Nem tudom elképzelni a kapcsolatot vele hosszú távon, de nélküle sem tudok létezni úgy, hogy soha többet ne beszéljünk, hogy egyáltalán ne érjen hozzám.
Aki volt már hasonló helyzetben, írja meg. Köszönöm szépen, hogy elolvastad!
23/L
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nos, kedves Kérdező!
Addig, ameddig nem tudod elengedni előző 5 éves kapcsolatodat, addig nem fogod tudni se megszeretni, se megtartani a következő kapcsolatodat. Miért mondom ezt...?
Mert még - leírásod alapján - nem engedted el a régit. Honnan veszem én ezt?
Mert még mindig foglalkoztat. Még mindig írsz róla. Tehát még ott lebeg a gondolataid közt. És ami ott lebeg agyad hátulra küldött és mélységeibe elzavart bugyrában... addig az OTT LAKOZIK. És időnként kikandikál... előre furakodik, csak hogy megmutassa magát!- De, ezek csak emlékképek, gondolatok, tehát illúzió.
Viszont meggátolja, hogy "normális" kapcsolatba lépj egy újabb "halandóval". Olyan ez, mint az aggódás Valaki miatt: - Ugyan semmit nem tehetsz ellene, a másiknak segítséget nem nyújt... viszont meggátolja, hogy jól érezd magad a saját jelenedben.
Tehát, ami (régi kapcsolatod) valaha, annak-idején örömöt okozott számodra... most pont ugyanaz a nem élő kapcsolatod (ami már nincs, ami már felejtendő) gátolja meg a jelenlegi kiforrását...
Ezért érzed úgy... ahogyan mondják is: - Se vele, se nélküle... nem érzed jól magad.
Tehát - hogy idézzelek -, ha el akarod képzelni a kapcsolatot vele hosszútávon, először is EL KELL ENGEDNED a régit. (Nyilvánvaló, hogy nem fizikai értelemben mondom, hanem mentálisan.) Mert még mindig ragaszkodsz hozzá.
Sőt... ha lehet azt mondanom, talán az új kapcsolatodban is azon jó tulajdonságokat keresed, amelyek megvoltak a régi kapcsolatodban is. Ne keresd! Ne próbáld összehasonlítani a kettőt. Ne egymáshoz hasonlítsd az embereket. De, még magadat se! Miért?
Mert mindenki más! Más-más jó és más-más kevésbé jó tulajdonságai vannak az embereknek. Bárki is legyen az.
Például, ha Te önmagadat valaki olyan lányhoz próbálod hasonlítani (méricskélsz!), aki szebben néz ki, jobban mutat, netán okosabb, vagy pláne sikeresebbnek tűnik(!) nálad... akkor Te alul fogod magad értékelni!
Ha viszont olyan lányhoz, akiben több mindent Te magad is kifogásolsz... akkor meg felül fogod magad értékelni. Nem ajánlom, ne tedd!
Ha szabad javasolnom. Sohase Máshoz viszonyítsd, hasonlítsd önmagad. Csakis önmagadhoz. Korábbi önmagadhoz. 1 hónappal, 1 évvel, 5 évvel korábbi önmagadhoz. Ekkor lehet majd sikerélményed. Mert tapasztalod majd saját mentális fejlődésed. (Ami - jó esetben - életed végéig is kitarthat)
De sikeres lehetsz még a felejtésben is. Hogy miként gondolsz az elmúlt kapcsolatodra... és miként viszonyulsz bármely új kapcsolatodhoz. Csak figyeld önmagad. Figyeld meg gondolataidat... hogy mire, mikre, kire gondolsz nagy gyakorisággal. Ez elárulja neked, hogy min kell változtatnod. Nyilván, saját gondolataidon. Na jó.... de milyen irányban?!
Ez is ki fog rajzolódni idővel... ne légy türelmetlen. Csak fogadd el a jelenlegi élet-helyzetedet. A jelenlegi tehetetlenségedet, kérdéseidet, nyugtalanságaidat... Innen kell kiindulnod. Az ELFOGADÁSBÓL. El kell fogadnod, hogy most éppen EZ van. És ... majd felváltja a sürgető "elvárásaidat", kételyeidet.
Csak ennyit tudok javasolni... aztán úgyis minden úgy lesz, ahogyan Te döntesz.
Az ERŐ legyen Veled!
ui: Sose az ellen küzdj, ami nem kívánatos számodra... hanem arra koncentrálj, ami kívánatos!
válasza: válasza:Sokan nagyon filozófikus válaszokat adtak, én pragmatikusabb vagyok: nem vagy még elég érett egy olyan férfihoz, aki megbecsül.
Engedjétek el egymást, maradhattok barátok, kisegíthetitek egymást szexuálisan, de lépjetek tovább.
Ismerkedjetek másokkal, nem a nagybetűs Igazival, csak bárki mással, aki szimpatikus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!