Hogy élted meg azt, hogy el akar hagyni az, akit szeretsz?

Azt hiszem a te párod szabadulni akar. Mindegy mit teszel, az sosem lesz jó. Az a pont, amikor már csak elvárásaink vannak a másik felé, és nem is próbálunk meg alkalmazkodni, vagy elviselni egymást, az már a vég.

Én nehezen éltem át ezt. 2 év kellett, hogy feltudjam dolgozni. Ma már új kapcsolatom van, és így visszatekintve, nem is értem, mi tartott ilyen sokáig, miért kellett ehhez 2 év, hogy túllépjek rajta. Röhejesnek tartom . Kívánom, hogy pár év múlva már te is ilyen könnyedén tekints vissza rá.

Minden rossz, amit teszek. Nem lehetek önmagam, mert az fáj. Ha igazat mondok az a baj, ha csinálni akarok valamit az, úgy érzem mint egy pórázon tartott kutya lennék. Az a baj, hogy ebbe nem megyek bele. És vannak a hisztik meg minden.

Nyugodtan legyél csak önmagad, de bizonyos határokon belül. Értem ez alatt azt, hogy semmi gond azzal ha pl. beülsz a haverokkal 1-2x sörözni, de ha heti rendszerességgel bulizni jársz az tényleg gáz egy nős férfinál.

Ne add fel önmagad, de engedd összecsiszolódni magatokat. Lehet ezzel van a gond, hogy te azt hiszed ha azt kéri tőled hogy például most ne csináld ezt vagy azt akkor azért kéri hogy teljesen megváltoztasson téged.közben meg lehet a kapcsolatotokért próbál tenni valamit.

Érted a különbséget tehát a ne add fel önmagad de próbálj az ő szokásaihoz is hozzászokni között?

De persze lehet én tévedek, végülis nem ismerlek titeket.

Hát ha minden rossz, és minden baj amit teszel vagy mondasz és még hiszti is van, de amúgy sem akarsz változtatni, nem lehet, hogy neked is jobb lesz majd más mellett?

Ezen kell elgondolkodni. Az nem jó, ahogyan most érzed magad, egy kapcsolatban kell adni és kapni, és igenis önmagadért szeressenek. Akkor te neked kell lépned, talán úgy nem fájna annyira.

Ilyen kevés részlettel lehetetlen olyan véleményt alkotni, ami megállná a helyét.

De a kérdésre válaszolva, én kétségbeestem és gyűlöltem magam. Ez volt az első reakcióm, én ilyen vagyok. Aztán kitisztult a fejem és objektívabban szemléltem a helyzetet. Sokat gondolkodtam azon, hogy érdemes-e ezért a kapcsolatért további erőfeszítéseket tenni vagy tényleg nem működünk jól együtt. A döntés fényében cselekedtem.