Kisgyerekes anyukák, mennyi idő után döntöttetek a válás mellett?

Nálunk 2 éves lesz a lányom,de egy éve "szenvedünk".

Most érett meg a döntés h együtt nem mehet ez tovább.

Most azonban el kell gondolkozni azon, hogy mit tud csinálni egy egyedülálló anyuka, a GyES-ből, és a gyerektartásból?

Én nem gondolokodnék inkább két boldog szülő,mint kényszerből ott maradni a fosban a gyerek meg lelkisérült lesz,és nem tud majd normális párkapcsolat kialakítani ő se mert nem látott olyat csak azt ahol apu és anyu utálják egymást,kényszer az egész,és azt fogja hinni hogy ez a természetes....

Már az első évben tudtam, hogy elfogok tőle válni, akkor kezdtek előjönni a hmm.. nem túl szép dolgai, jelleme.

De már megvolt a kisgyerek. A másodikat én akartam, hogy egy apától legyen, és vártam a kellő pillanatot.

14 év múlva jött csak el! (Anyagi függőség, albérlet-közös lakás, gyes-gyed, munkanélküliség, pénztelenség)

A mai eszemmel, az első pillanatban otthagynám, amikor megfogalmazódott bennem az, hogy nem tudok vele, mellette élni.

Ne tékozold el a fiatalságod, mint ÉN!

Én mikor kicsi voltam(ovis), azt hittem, hogy az összes apuka gonosz, kiabál, és soha nem szeretgeti a gyerekét. Akkor jöttem rá, hogy ez nem így van, amikor a szomszéd kislánynál voltam, játszottunk és betoppant az apukája. Görcsbe rándult a gyomrom, hogy biztos valamiért kiabálni fog. Leült mellénk játszani... Én pedig csak ott ültem és ámultam

Apum alkoholista, nagyon agresszív ember. Soha nem vert meg minket, de mindig meg voltunk félemlítve. Utálom őt, mert tönkre tette a gyerekkoromat. Utálom mert tönkre tette az anyukámat, aki mindent megtett értünk, de mégsem tudott elválni. Sajnos anyagi okok miatt. Nem hibáztatom anyut, hisz tudom, h nem volt más választása. Könnyű azt mondani, hogy válj el. Én is mondtam neki ezerszer... Nem tudtunk volna hova menni(2 testvérem is van) anyu keveset keresett, mi iskolába jártunk...

Jobb lett volna minden apu nélkül...

Figyusz, ha nincs nagy baj, akkor miért az egyetlen megoldás a válás? Gondolod, hogy a következő jobb lesz? Igen, az lesz, talán az első évben. Sztem innen kell megközelíteni a kérdést, nem onnan, hogy 40 éves ki hova tud költözni, ez más káposzta, egy férfi tudjon magáról gondoskodni, ha kell. De talán nem kell.

Annak, hogy felirjuk zászlónkra, hogy a gyereknek is jobb, mert mit tom én, nincs feszültség, van vmi önáltató jellege. A gyereknek a teljes család a jó, és hogy a szülök szeretik, és elfogadják egymást.

A gyereknek a teljes család a jó, és hogy a szülök szeretik, és elfogadják egymást.

EZ igaz,de nem minden esetben működik.

Mert mikor engem vert meg apám 2-7 éves koromig,mert zavartam ,meg folyton repültek a tányéroka a vacsoráknál,mellesleg anyám idegroncsként üvöltött apámmal aki a k*rvákhoz járkált,meg amikor nem volt üvöltés meg cirkusz akkor némaság ridegség volt,

A jégkorszakban nem volt olyan hideg,mint nálunk ,apám ha otthon volt mindenért ordított,és ütött,elhiheted nekem inkább Semmilyen családot nem akartam...Szerencsére anyám lépett,mondjuk megdöbbentő de a válás után,mint a galambok úgy lettek,minden megoldodtt azóta anyunak is van új párja,apámnak is új családja ,pszichiáternél kezelték az agresszióját...De azért kihagytam volna azt a korszakot,vagy átaludtam volna.

Én biztos nem maradok egy roszz házasságban csak hogy a gyerekem egész család legyen,ami persze lehet hogy csak látsztban,felszínen egész,de mélyen már nem is egy család csak társbérlők,idegenek...

28N

2 éves volt a fiam,amikor az utolsó pillanatban, de döntöttem.Nálunk fura helyzet volt:a férjem féltékeny volt a saját fiára. Nem szerettem majom-szeretettel a gyereket, inkább a férjem volt felkészületlen apa.Semmilyen apa nem volt.Így nem találtam más megoldást, elváltam.Később beigazolódott,helyesen tettem.Sok év telt el,mikor keresni kezdte a fia társaságát.

Nem adok neked tanácsot,mindenki maga látja,mi a helyzet.Okulj a válaszokból,és kérdezz még bátran!