Egy jó ügyvéd el tudja nekem rendezni, h a 2 kiskorú gyermekem nálam maradjon, ne az anyjuknál? Valaki tud rá példát? Mindketten alkalmasak vagyunk a nevelésre.

Nem tudom a választ. Állítólag a régi ideológiai, tudományosan nem indokolható részrehajlás mára már enyhült, és manapság már - azonos körülmények esetén - olyan 40%-a lehet egy férfinak, hogy ő legyen az egüttélő szülő. Ezt persze nem tudom, igaz-e, csak jogászhallgatók fórumbeszélgetéseiből szedtem ki, a Jogi Fórumon, úgy emlékszem.

Egyébként valami svéd megoldás bejönne Nektek meg a gyerekeknek? Gondolom attól függ, milyen a viszonyotok, és milyen a gyerek lelki alkata. Nem tudom, mennyire kötelező Magyarországon ez az "együttélő szülő / különélő szülő"-féle megoldás. Svédországban állítólag kísérleteztek mindenféle mással is:

- fél év ide, fél év oda.

- A másik meg a ,,fészek'', vagyis a két szülő közösen tart fenn lakást a gyereknek, aki ott lakik, hurcolkodás nélkül, a szülők meg valamilyen váltásban gondoskodnak róla, mint amikor a fészekben ülő fiókához a két szülőmadár felváltva röpköd (azt hiszem, innen is kapta a nevét).

Azt nem tudom mennyire jöttek be ezek a kísérletek, és hogy tényleg kevésbé viselték-e meg a gyereket, mint a szokásos, hagyományos együttélő szülő különélő szülő felállás. Meg gondolom ezekhez sok dolog kell, nem árt ha egy városban laknak, meg persze gondolom meg is kell egyezniük mindketten, ezekről nem sokat tudok. Magyarországon hogy ilyen lehet-e, nem tudom, gondolom lehet, ha mindketten megegyeznek. Itt látni mindenféle vitát, előnyök, hátrányok, gondolom ez családtól is függ:

[link]

Ami meg a szokásos, hagyományos együttélő szülő különélő szülő vitát illeti, ott már nem annyira indulsz rossz eséllyel, mint régebben volt évtizedekkel ezelőtt, de erről szintén nem sokat tudok, csak annyit, hogy a régi ideológiai elfogultság valamennyire enyhült, de nem tudom, hogy mennyire.

"Mivel a válóperes bírók 90+ %-a nő, így /hacsak nem alkalmatlan az anya a gyereknevelésre, alkesz, debil, stb./ az esetek 99%-ban az anyánál helyezik el a gyerekeket."

Ez nem igaz, csak a legtöbb esetben apuka nem akarja a gyerekfelügyeletet, mert tudja hogy akkor vége a csajozásnak, esti sörözésnek a haverokkal, éjjel vasalhatja az ünneplő ruhát, reggel viheti a csemetéket a suliba, majd rohanhat értük, ha betegek otthon kell maradni velük."

Ebben a formában csak félig igaz, a legtöbb apa inkább azért nem küzd, mert eleve esélytelen, a bírói hozzáállás miatt.

"Ebben a formában csak félig igaz, a legtöbb apa inkább azért nem küzd, mert eleve esélytelen, a bírói hozzáállás miatt."

Szerintem ha bevezetnék hogy a két fél alkalmassága esetén automatice az apa kapja a gyerekeket, inkább nem is válnának. :-)

A legtöbben a házasság alatt sem foglalkoznak a gyerekkel, az én férjem is akarhatta volna a gyerekeket, csak amíg velük élt, azalatt egy évig se nyitotta ki a matekkönyvüket, a suliból annyi volt, hogy az orra alá nyomtam év végén a bizonyítványt.

Ha valamelyik egész éjjel hányt, akkor az elsőre felébredt, kinézett hogy jé okádik a gyerek, majd visszafeküdt aludni. De sok apuka ilyen, ha az együttélés alatt sem 50%-ban veszik ki a gyerekkel kapcsolatos munkából a részüket (a háztartásról ne is beszéljünk!), akkor mit is akarnak váláskor?

"Nem akarok vájkálni az életedben, de ha mindketten alkalmasak vagytok a nevelésre, akkor miért gondolod, hogy az anyukánál rossz helyen lennének, pláne ha még kicsik?"

Ha szereti a gyerekeit és hajlandó vállalni a nem épp kellemes részét is (éjszakázás, vasalás, hányástakarítás), akkor megérdemli hogy ne csak kéthetente hétvégén lássa őket. A gyerekcsinálásban is ott volt 50%-ban. Inkább ennek a hozzáállásnak kéne lenni az általánosnak az apukák részéről, nem pedig a kibújás gyerektatás alól és hasonlók...

Imádom a gyerekeimet, le nem mondanék róluk, de nekik lenne jobb, ha az apjuk gyakrabban és figyelmesebben foglalkozna velük.

Az apuka azt szeretné, ha neki ítélnék a kicsiket. Az vajon normális dolog, hogy az anyuka láthatná 2 hetente? Szerintem nagyon nem.

Valóban az lenne a normális, ha fele-fele lenne.

"Az apuka azt szeretné, ha neki ítélnék a kicsiket. Az vajon normális dolog, hogy az anyuka láthatná 2 hetente? Szerintem nagyon nem. "

Nem, az előző oldalon én is azt javasoltam hogy inkább egyezzenek meg.

Kérdező,

Jól tudod, a gyerekek 12 éves koruk után már választhatnak, melyik szülőnél akarnak lakni, addig pedig a bíróság ítél.

Ha az anya valamiért alkalmatlan a gyerek nevelésre, lehet anyagilag, pl nincs saját lakása, vagy akár betegség miatt is az apának ítélhetik.

Saját példa: engem kiskoromban anyámnak ítéltek, de 12 évesen apámhoz mentem és húgomat már 10 évvel később az apjának ítéltek, mivel anyu magatartászavarban szenved és ezáltal alkalmatlan a gyereknevelésre.