Ment már azért tönkre kapcsolatotok, mert nem volt egymásra időtök? És a szerelem nagy volt?

Azért ez az "arra van időd, amire akarod" klisé csak egy szintig érvényes. Nő vagyok, napi 8-12 órát dolgozom, vállalkozó vagyok, és komoly, felelős munkám van.

A munkahelyre beérés plusz hazaút kb. másfél óra naponta. Ha optimisták vagyunk, mondjuk 9-13 óra megy el ezzel. A maradék megoszlik a párom, az édesanyám, a külön élő édesapám, és heti két mozgás közt. Barátok kb. esélytelen, hogy beleférjenek...mégis mikor? Az egyik kisgyerekes, este sem ő nem tud kimozdulni, sem én nem telepedhetek rá fél éjszaka a családra, a másik agglomerációban lakik, mire én végzek, kb. már közlekedés sincs, hogy ha bejön Bp.-re, haza tudjon menni, vagy ha én kimennék hozzá, akkor haza tudjak menni... Ők ketten megértik, így megmaradt a barátság.

A párom elég jól bírja az iramot, amikor vele vagyok, akkor ott vagyok 100%-ban, és minden percet élvezünk.

De nagyon érzem, hogy kevés idő jut a szeretteimre, a munkaváltás meg nem játszik, mert ez is csoda, hogy van.