Ezek után még próbálkozzak?

Ha a férjed nem akarja folytatni, akkor te hiába erölködsz.

De ettöl függetlenül is neki van igaza.

Ne erőltesd!

Egy gyerek csak az erős kapcsoltaokat erősíti meg még jobban. A gyenge kapcsolatokat viszont szétzúzza.

Ha gyerek nélkül sem mennek a dolgok, akkor egy gyerekkel még nehezebb lesz.

Egyébként ez volt a kulcsomdat: "és nem szeretném eldobni ezt a 9 évet. főleg hogy mi is benne vagyunk a korban. "

Inkább dobj el 9 évet, és adj esélyt magadnak egy normális új kapcsolathoz, mintsem hogy így élj életed végéig.

ha meglenne a szerelem, akkor nem hűlt volna ki a kapcsolat!

Ne a megszokás vezéreljen, ha nem jó, akkor vagy változtassatok, vagy tényleg váljatok el!

Minek kell egy instabil, nem működő kapcsolatba egy "mentő"gyerek? Semmit nem fog a gyerek összetartani, megmenteni. Sőt inkább a konfliktusokat fogja élezni köztettek!

Nálunk is így volt. Amikor javasoltam, hogy váljunk el, a nejem inkább a gyerekvállalást választotta. Semmit nem hozott rendbe. 4 év múlva elváltunk, a gyerekünk csonka családban nőtt fel.

Jobb, ha most lépsz.

"nem szeretném eldobni ezt a 9 évet"

"Ha megdöglött a lovad, szállj le róla."

Ha mindkét oldalról meglenne a szerelem, akkor lenne elég motivációtok arra, hogy rendbetegyétek. Ő már ezt kilátástalannak tartja, valószínűleg tényleg nem történt előrelépés. Elhidegülni nem egyik napról a másikra szoktak, az első jeleknél érdemes lett volna visszafogni magatokat veszekedés terén, bocsánatot kérni, beszélgetni, odafigyelni egymásra. Egy év alatt akkora lett a szakadék, hogy a férjed már más kiutat nem talál. És igaza van: nehogy "véletlen" becsússzon a gyerek, mert az csak az idealista, naiv, esetleg számító nők szerint oldja meg a problémákat. A gyerek eleve kiváltója lehet az elhidegülésnek, ahol meg már eleve nagy a távolság, ott ez egyet jelent a kegyelemdöféssel.