8,5 év után az eskuvo elott 4 honappal hagyott el. Hogyan szedjem ossze magam?

Figyelj! Ez a dontes sehogyse emberseges... Neked faj, de az igazat tudod!

Hogy ereznel ha azt mondja hogy nem tudja szeret-e vagy, hogy szunetelni kene... Ha csak ferditene rosszabb lenne!

Faj sajnos, es megertelek, de hamarosan ossze szeded magad! Nehez lesz, de fel fogsz allni a padlorol es leszel te meg rohadtul boldog!

Az exednek koszond meg a jot (gondolatban) hamarosan az emlekekbol ugyis csak ez marad es a rosszat elfelejted! Keress fel 1-2 baratnot es sird ki magad, menjetek mozizni stb...

Nem értem őt... Novemberben még boldof volt veled?

Ha már akkor sem, akkor minek kérte meg a kezed, és minek hagyta, hogy szervezni kezdjétek az esküvőt?

Ha pedig akkor még boldog volt veled, akkor mi történt az elmúlt 4 hónapban, hogy egyszerre csak eldob mindent?

Tudom, hogy ez most nem nyújt elég vigaszt, de valószínű így jobban jártál. Próbáld meg úgy nézni a történteket, hogy még mindig jobb, mintha az esküvő után 2 hónappal jelenti be, hogy vége? Lehet, h már régóta el akarta mondani, de mostanra szedte össze annyira a bátorságát, h ezt veled is közölje.

Persze így nem kellett volna, h megkérje a kezed. Történt azóta valami? 8,5év szinte már házasság. Gyerkőc van?

Tudom, hogy mondani könnyű, kivitelezni meg szinte lehetetlen, de el kell engedned őt.

Nekem is leforrázott, mikor váratlanul elhagyott a nagy Ő, mi össze is házasodtunk. Nálam is borzasztóak a reggelek , de az igazán elviselhetetlenek az esték.:(

Kitartást, talpra fogsz állni hamar, meglátod. Gyászold meg őt, és tovább fogsz lépni

Nem értem a pasit. Ha valaki mellett magányos az ember, elhidegül, akkor az nem két nap alatt történik meg.

Mint ahogy az esküvő szervezése sem kétnapos móka, gondolom november óta folyamatosan rajta voltatok a témán.

Mért kellett megvárni az utolsó hetet, hogy ezt közölje veled? Ez nagyon gerinctelen viselkedés volt a részéről. Ha már közben érezte, hogy baj van, akkor halasztani kellett volna az esküvőt is.

Nagyon sajnálom, ami veled történt. De azt hiszem még mindig jobb, hogy esküvő előtt derült ki, mint utána.

Ez most az az időszak, amikor mindennél fontosabb, hogy a barátaid, családod melletted álljon. Beszélgess sokat, beszéld ki magadból ami bánt. Ha már nem akarsz állandóan nekik keseregni, keress egy pszichológust, segít feldolgozni, ami történt.

Fordíts sok időt magadra, a hobbijaidra, és majd visszatér az életkedved. Aztán ha már túl vagy az egészen, hidd el, jönni fog az igazi is. Fel a fejjel, most még reménytelennek tűnik a helyzet, de ez változni fog.

"Nem értem őt... Novemberben még boldof volt veled?

Ha már akkor sem, akkor minek kérte meg a kezed, és minek hagyta, hogy szervezni kezdjétek az esküvőt?

Ha pedig akkor még boldog volt veled, akkor mi történt az elmúlt 4 hónapban, hogy egyszerre csak eldob mindent?"

Sok esetben (nem mondom, hogy feltétlen itt is, de nem kizárt), a nö "kiköveteli" a lánykérést, a nagy esküvöt, pedig a férfi nem akarná. Szerinte (férfilogika), ha 8-10 évig megfelelt az együttélés, akkor nincs értelme változtatni, a "lakodalom mindennel, ami beletartozik" a férfiak nagyrészének kinzásszámba megy, és teljesen értelmetlen felhajtásnak tartja.

Az meg, hogy "nem boldog már" éppen ebböl következhet, mert egyrészt azt érezheti, hogy csak arra ment a nö, hogy elvegye, másrészt már hónapok óta csak a "nagy napról" meg a tervezésröl szól az életük - és ez elég arra, hogy rájöjjön, hogy mennyire felületes növel akarta összekötni az életét.

Jaj nagyon sajnàlom, nem is tudommit tennèk...talàn egy pszicholóvus mindenkepp jót tenne...

6os tudom azt ïrtad nem mindenhol így van, de így sem èrtek egyet veled, nem tudjuk a lanykèrès körülmènyeit,ès valahogy sohasem t6dtam felogni ha valaki nem akarja hogy ehet kènyszeríteni, ez nem egy hirtelen döntès volt...fondolom mikor megkèrte a kezèt tudta màr mit èrez vgy mit nem èrez, ezèrt akarhogy nèzzük ez a lèpès szemètsèg volt...fõleg hogy mèg hönapokig huzta.Az esküvõ szervezes nem nagy ördöngõsèg, fõleg hogy a legtöbb pasit nem èrdekli mi milyen szìnű lesz nem is kell nagyon csinàlniuk semmit....

Nekünk is 8 èv utan volt az eljegyzès soha egy szóval nem említetem vag utaltam a dologra, rà egy èvre hazasodtunk....

Először is, mélyítsd el magadban azt a gondolatod, hogy jobb, hogy vége! Hiszen elpazaroltál 8,5 évet az életedből.Ebből tanulnod kell és ráébredni, hogy az a férfi, aki téged majd szívből szeret, nem fog az elköteleződésen 8,5 évet gondolkozni.

Új munka,új környezet, új hobbi.A lényeg, hogy ne agyalj,ne legyen időd agyalni.