Válás után 2 gyerekkel?

Baráti-családi támogatással.

Sokat jártunk el gyerekekkel is, gyerekek nélkül is a barátnőimmel.

Igaz, hogy csak egy gyermekkel váltam el, de ő még nagyon kicsi volt.

Lelkileg rajtam az segített, hogy tennem kellett a dolgomat, ellátni a kicsit, dolgozni a megélhetésért, intézni az ügyeket, teljesen a nyakamba szakadt minden és ha legalább olyan színvonalon akartam folytatni az életünket, akkor jobban oda kellett tennem magamat.

A picivel többet foglalkoztam, sokat játszottunk, kirándultunk, neki való programokat szerveztem (hiszen egy személyben igyekszem neki a családod megadni), éjszaka meg intéztem a háztartási dolgokat, neten fizetem be a szmlákat, tanulok, a nem túl zajos takarítást, háztartási munkát stb. elvégzem, hogy igényes, normális könyezetünk maradjon.

Ha még ezen felül is van szabadon eltölthető időm (ami azért nem napi rendszerességű), akkor igyekszem én is felnőtt dolgokkal művelődni (olvasok, idegen nyelvű adókat nézek, tanulok stb.) vagy szépségápolásra-testápolásra fordítok egy kis időt.

Sajnos ez marad utolsónak a sorban- általában nagyon fáradt vagyok/voltam- ez sokat segített is átlendülni.

Én nem hiszek abban, hogy azonnal be kell szerezni egy új élettársat, szeretőt, abba meg pláne nem, hogy ugrani kell a következő házasságba, összeköltözésbe.

Ha nekem, neked felnőtteknek ez ekkora gondot jelent- gondold végig, hogy a gyerekeknek még nagyobb teher, mert ráadásul nekik semmi beleszólásuk az életük alakulásába, a fejük felett történnek a dolgok, veszteségnek élhetik meg az egyik szülő elköltözését stb.

Ilyen helyzetben elsősorban velük kell foglalkozni, hogy ne sérüljenek jobban, többet, mint ami elkerülhetetlen.

Ha közben randizgattam volna, kirándulás helyett a műkörmösnél töltöm az időt, akkor ennek nagyobb esélyt hagytam volna.

Férfiak (nők) még lehetnek az életedben elegen: a gyerkeidért még jódarabig minden tekintetben felelős vagy, és persze a saját jólétedért, lelki egészségedért.

Így a legjobbat talán akkor tehetsz magaddal, ha a feladataidra koncentrálsz, ezáltal megéled azt, hogy egyedül is talpon tudsz maradni, jobb szervező leszel, lelkiismeretesebben foglalkozol a gyerekeiddel stb.- ez pozitívan hat majd hosszabb távon az önbizalmadra és ez adhat esetleg alapot ahhoz, hogy ha valóban nemcsak jogilag, hanem lelkileg is túlléptél te és a gyerekek is a történteken, akkor nyitott légy egy új kapcsolatra.

Aki egyik kapcsolatból a másikba ugrál, a gyerekeit meg hurcolja magával ide-oda, férfiak-nők jönnek-mennek a kicsik életében (csak mert anya/apa társfüggő vagy egyszerűen képtelen egyedül menedzselni az életét, esetleg anyagi gondok ellen újít be valakiket)- azt én mélységesen megvetem, mert önző dolognak tartom a gyerekekkel szemben.

Ellenben aki talpra állva, megfontoltan, az előző kapcsolatát méltósággal lezárva és "meggyászolva" nyit a világ felé, az magának és a gyerekeinek sem tud ártani hosszú távon.

Ebben az esetben is érdemes a rövidtávú igényeken túl is tekinteni.

"Én nem hiszek abban, hogy azonnal be kell szerezni egy új élettársat, szeretőt, abba meg pláne nem, hogy ugrani kell a következő házasságba, összeköltözésbe. "

1-es vagyok.Én sem hiszek abban,hogy neki kell ugrani a társkeresésnek egyből.Nekem az élet hozta keresés nélkül is.Azóta 4 év eltelt 3 éve együtt élünk,négyesben,és hiszem azt,ha nem jön ez a szerelem,sokkal hosszadalmasabb,és fájdalmasabb lett volna az egész folyamat.