Kezdenel kapcsolatba elvalt ferfival, akit kisemmizett az ex neje es jokora banki adossagot hagyott ra?

Párom hasonló körülmények között volt, mint te, korban is hasonló, bár neki csak élettársa volt, nem felesége. A tartozást még nyögi, de egyszer majd vége lesz...

Abból a szempontból rossz, hogy nekünk hátrány, mert nem tudunk előteremteni egy közös lakásra valót, illetve a lelki része is megterhelő, mert (ha sokszor nem is tudatosan), de ott van az benne, hogy ne járjon megint pórul. Mikor először felvetettem pl. az összeköltözést, kapásból hárított, és azóta is sokszor látom rajta, amolyan szeretné is meg nem is dolog. Ugyanez a közös jövő, akar gyereket, együtt életet, de mikor szóba kerül, hogy házasság, stb, akkor rögtön meghátrál. Igazából ez a része fárasztóbb egy kapcsolatban, mint maga az adósság, ha az kezelhető, akkor nincs vele nagy gond.

Összességében azt mondom nőként, hogy nem reménytelen a helyzet - persze azért ne ezzel kezd a beszélgetést az első randin. :D

Elvált, 38 éves nő vagyok.

Nem mindegy azért, hogy milyen adósság maradt rajtad, ehhez képest mekkora a havi bevételed, mennyi marad a megélhetésedre és az milyen színvonalú életet tesz lehetővé.

Ha a napi megélhetés/lakhatás/étkezésed gondot okoz, akkor nekem is rosszul esne, ha pl. nem tudnánk elmenni randizni, kávézni (párszáz Ft-os tétel)- esetleg tőlem várnád azt, hogy a helyzetedre tekintettel mindent álljak- vagy épp ellenkezőleg- büszkeségből órákat csatangolnánk állandóan a patakparton, mert gondot okoz egy kávé vagy belépjegy (30-40 évesen már nem vicces a többedik alkalommal)

Nagyon őszintén: inkább NEM terveznék veled komolyan ilyen helyzetben.

Mondom, hogy miért:

- olyan nincs, hogy valaki "kisemmiznek"- te passzív elszenvedője voltál a válásnak? Ha közös megegyezéssel váltatok, akkor te beleegyeztél ilyen- számodra kétségtelenül igazságtalan és hátrányos- vagyon megosztásba. Miért? Ha érzelmi megfontolásból, akkor számomra az is intő jel lenne- esetleg arra vonatkozóan, hogy az életedben felmerülő komoly problémákat hajlamos vagy ilyen "minden mindegy, legyen ahogy akarod jellegű menekülő taktikával" megoldani.

Ha nem erről van szó, akkor esetleg a pénzügyi kultúra minimális szintjének hiányáról? Több éves együttélés után negatív egyenleg a közös élet, munka, vagyonközösség eredménye? (itt jóhiszeműen feltételezem, hogy egyenlő arányban osztottátok meg a kötelezettségeket is, tehát a volt nejed is részesült hozzád hasonlóan az adósságokból).

Ha nem közös megegyezéssel, akkor azért viszonylag nehezen tudok elképzelni olyan bíróságot, ahol a vagyonközösséget alkotó párból az egyik viszi el a "balhét" (hiteleket) a másik meg mosolyogva elsétál- fellebbeztél, kerestél jogi képviselőt, segítséget, bármit, hogy megakadályozd a méltánytalanságot?

Esetleg közös kiskorú javára mondtál le dolgokról? (még ez lenne az egyetlen olyan ok, amit menthetőnek találnék- bár itt is felmerülne bennem, hogy milyen okból lehetetleníted el magadat ilyen áron?)

Valahol érdekelne, hogy hogyan sikerült ilyen nagy mínuszra futni?

- hosszú munkanélküliség (mi az oka? lustaság? betegség?)

- felelőtlen költekezés és hitelfelvétel (pl. esküvő és nyaralás hitelből, áruhitelek, 0 Ft-os önrésszel autó, házvásárlás gyakorlatilag önrész nélkül a szocpollal lehetőleg devizahitelre és még valami jó kis unit linked biztosítással is egybekötve?)

- alacsony bevételek? (30+ évesen minimálbéres fizetés a teljes felmutatható karrierben a változás igénye nélkül számomra bizony riasztó- kérlek ne ítélj el ezért, de én is igyekszem tenni, tanulni, előrelépni az életemben, olyan társat becsülnék, akinek az értékrendje hasonló)

Borzasztóan érdekelne egy idő után, hogy hogyan képzelnéd el a közös életet, annak is az anyagi/vagyoni részét.

Nekem kisgyermekem van, egyedül nevelem, átlagosnál talán jobb körülmények között, de nem terem számomra sem fán a pénz és teszek azért, hogy a jelenlegi színvonalunkat fenntartsam, jobbítsam.

Nem lennék képes arra, hogy évekig (mégis meddig?) eltartsak egy anyagilag kiszolgáltatott felnőtt embert a korábbi életének felelőtlen döntései miatt.

Szándékosan írtam éles kritikát, de talán így érthető.

Nyilván nem okozna gondot pl. egy havi 60 eFt-os gyermektartásdíj fizetési kötelezettség vagy egy régi közös ingatlanból fennmaradt (megosztott) hitel törlesztőrészletének fizetése, ha mellette a saját magad szükségleteire maradna elegendő jövedelmed és mindezt nem minimálbérből kívánod finanszírozni.

Számomra a felnőtt, felelősségteljes párkapcsolat azt is jelenti, hogy pénzügyi kérdésekben is egy hullámhosszon vagyunk, hasonló értékrenddel rendelkezünk- a leírtakból nem erre következtetek, így nem kezdenék veled.

(ugyanígy nem kezdenék, ha gyökeresen más gyermeknevelési elveink vagy politikai nézeteink lennének stb.- tehát nem a pénz hiányán van a hangsúly, hanem azon az életszemléleten, problémahalmazon, ami az életedben idáig vezetett).

Őszintén? Nekem nem kéne. Mikor elváltunk, és ismerkedni kezdtem, volt akit ezért ráztam le.

Van két gyerekem, hárman is nehezen éltünk meg. Ha a nyakaba veszem, még őt is kvázi én tartom el, mire mindent kifizetett, nem maradt annyija, amiből egy hónapban kijön a rezsi meg a kaja rá eső része.

Onnantól hogy felelős vagy két gyerekért, megszűnt a romantika, velük nem tehetem meg, hogy tíz évig nyomorogjunk, mert "anyunak viszket". Bocs ha nyers voltam.

Khm...

Exférjem is rosszabb helyzetbe került a válással. Oda a fél fizetése (gyerektartás plusz a közös hitelek), anyjánál lakik, és az ingatlan az enyém volt, abból nem kapott semmit.

A csaj, aki miatt elváltunk, nem pont erre számított, mikor összejöttek. Egyre többet vitáztak a pénzen még az összeköltözésen, aztán egy év után a csajszi összejött egy kollégájával (saját lakás, jó fizetés, szép autó).

Azóta magányos szegény exem. :)

Ez egy kemény világ, hiába ír ide pár lány, hogy nekik a pénz nem számít. Mikor élesben ismerkedsz, ki fog derülni, hogy de nagyon is számítani fog.