Hogy tudnám elengedni?

10éves kapcsolat, 2 éve házasok vagyunk. Sajnos utóbbi időben nagyon megromlott köztünk minden. Igyekeztem megadni feleségemnek mindent, de sajnos ő egyre jobban kihúzta magát a felelősségek alól. Elvárta mindent közösen csináljunk, de én mint férfi teremtsek, amit igyekeztem megadni neki. Régebben voltunk nyaralni többször az eu-ban, mindig volt hétvégi program, ami általában ruhavásárlás, esetleg mozi, ez az. Ezek a programok ritkultak, mert úgy éreztem nem nagyon kapok viszonzást, csak elégedetlenséget. Sokszor veszekedtünk mert semmit nem tudott értékelni amit tőlem kap, lehetett anyagi vagy érzelmi, ha viszont megemlítek jó pár dolgot ilyenkor, akkor felhánytorgatásnak veszi. Utólag mindent negatívan lát, csak a rosszat mindenben, s elhidegült tőlem teljesen. Szex vonzalom részemről van, csak lepattintott utóbbi időben mindig, mert minden kezdeményezésem provokációnak vett, s én nem erőszakoskodtam. Anyagilag kb luxus körülmények között élünk. Elkezdte tördelni az önbizalmam, s mintha versenyezne velem, s próbál minden hibát, okot rám hárítani. Ha megoldási javaslatot teszek, nem hisz, ha megpróbálom bebizonyítani, hogy nem épp úgy vannak a dolgok ahogy állítja, akkor veszekedünk. Neki egy megoldás van, válni akar. Fejemhez vágta többször, hogy mással neki sokkal jobb lenne, mert velem nem lehet szórakozni, nem vagyok képes hozzányúlni (most erőszakoljam meg???) a facebookból indul ki, ott milyen boldogok az emberek, stb... Szüleim sosem váltak el, az ő szülei sem, szóval nem ilyen példát látott. Próbáltam felnyitni a szemét, észrevetetni vele mi az amit tőlem kapott, sajnos csak rosszabb lett. Azt már említeni sem lehet neki, hogy kötelességei is lennének, nem csak elvárások. Levegőnek néz a saját lakásomban, s kb agresszív arccal néz rám, utálattal. Munka után szórakozni jár, állandóan buliban van, úgy él mint egy 16 éves, akinek kinyalják otthon a seggét. Mikor mondta, hogy velem nem lehet szórakozni, mindig mondtam akkor menjünk, de ő már nem akar, eddig kellett volna. Néma embernek senki nem érti a szavát, hiába állítja többször mondta. Rajtam nagyon empata tulajdonságokat véltem felfedezni, így nem tudom elengedni, egyrészt a házasság nekem jóban rosszban-t jelentette, egy családi közösséget. Magamban keresem a hibát, ha máshogy teszem ezt vagy azt akkor most nem ez lenne, másrészt kicsúszik a talaj alólam, s kb alkoholba menekülök. Férfi létemre teljesen összetörtem a nyomás alatt részéről és a megfelelési kényszer miatt, és még sem lett jó. A válástól anyagi részétől nem félek, mert van közöttünk szerződés.

Hogy tudnám felnyitni a szemét és újra normális (nem ilyen dühös, sértegetős, megalázós) hozzáállást kérni tőle? Megbeszélni nem tudok vele semmit, mindenből veszekedés, minden támadás. Nem tudom egyszerűen így lezárni. Volt valaki ilyen helyzetben?