Kedves Anyukák van itt olyan aki esetleg úgy vette észre hogy a babája már pici kora óta jobban érdeklődik, kötődik a apukához, mint hozzá?

Az en fiam, lassan 8 hónapos, és lassan 3-4 hónapja hogy észrevettem hogy “apa” a sztár. Akermi van, ha csak 20 prcre megy el itthonrol, hat olyan vigyorokat kap a kicsitől, hogy csak na. Reggelente széles mosollyal fogadja (nekem egy rövid kis mosolyka😅🤦🏻‍♀️ aztan annyi) es szinte atmászik az ő ölébe. Én ma el kellett menjek egy pár órára, és ha 2 kisebb mosolyt kaptam mikor hazaértem akkor sokat mondok. Hogy őszinte legyek kifejezetten örülök ennek az összhangnak. Mert a férjem pont nem az a tipikus apuka forna és olyan jó latni hogy milyen sok pozitív érzést váltanak ki egymásból ❤️ Aminek nem tudom, talán az az oka, hogy kettesben töltötték a kórházban az első 20-40 percet?🤷🏻‍♀️ Nem tették rá a férjemre, hanem csak egy helysegben voltak, és ő vigyázott rá. Sajnos elég káosz volt a szülés, de minden esetre amig engem összvartak, ők együtt voltak.

Persze azert nem bánnám ha lassan már ereznem csakném vagyok az anya :) szerintetek lesz olyan vagy inkabb ő ilyen apás lesz mindig?