Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Mennyire érdeke, hogy családba...

Mennyire érdeke, hogy családban nőjjön fel?

Figyelt kérdés

Kérlek, ne kezdjetek el kioktatni, megkövezni. Szeretném a legjobb életet nyújtani a babámnak!


Nem sokkal a 18. születésnapom után ért az a váratlan hír, hogy kisbabát várok. Lesokkolt az egész, mert egyetemre készültem, a barátommal nem beszéltünk a "gyerektémáról" soha, és amilyen viharos is volt a kapcsolatunk, biztos voltam abban, hogy nem ő lesz majd a gyerekeimnek az apja. De próbáltam a legjobbat kihozni az adott helyzetből, és az elején még a barátom is lelkes volt. Aztán ahogy telt az idő, jött az, hogy ő mégis inkább eljárkált bulizni, pedzegette, hogy nem kéne még összeköltöznünk, stb. Szóval ahogy közeledett a pici születése, az ő lelkesedése úgy csökkent. Meg pl én mondtam, hogy magánkórházban szeretnék szülni, az elején ezzel teljesen egyetértett. Utána 1-1 vitánál megkaptam, hogy minek nekem az, miért nem bírom ki azt a néhány napot egy sima kórházban. Bármi vitánk, veszekedésünk volt, azonnal elmesélte a szüleinek, barátainak, és szerintem ezek nagyon másra nem tartoztak. Aztán a terhességem vége felé megint jobb lett a helyzet, miután leültem vele és mondtam, hogyha nem változtat, akkor tényleg jobb, ha nem folytatjuk ezt együtt. Akkor mintha megijedt volna, és az első pár hét itthon hármasban tényleg csodás volt, rózsaszín köd volt az egész. De aztán jött megint az, hogy ő hetente elment 2-3 buliba, ha esetleg megkérdeztem este 11-kor, hogy hol van, mikor jön haza, akkor már nyomultam és nyomoztam utána szerinte, meg "nem hagytam élni". Nagyon rossz volt, rengeteget sírtam és tényleg a napjaim nagyrésze azzal telt, hogy őt próbáltam előkeríteni, vagy éjszakába nyúlóan vitáztunk. Ez a kicsinek sem volt jó, nekem sem. 2 hete megkértem, hogy költözzön el, mert ennek sosem lesz így jó vége, nem akarom, hogy így nőjjön fel a pici. Kiderült, hogy több lánnyal is beszélget, akik szerinte csak haverok, de tudom, hogy nem hisz a fiú-lány barátságban egyáltalán. Elfogadom, hogy ő még "élni akar", de többre becsülöm magam ennél.


Azóta folyton azzal jön, hogy mennyire sajnálja és hogy változni fog, itthon lesz, segít mindenben. De félek, hogy megint csak az lenne, hogy pár hét nyugalom és jó minden, aztán kezdődik minden újra. Amióta nincs itt, nem beszélünk, sokkal nyugodtabbak a napjaim, napjaink. Nem stresszelek, hogy vajon hol lehet, kivel. Nem vagyok ideges, igazából úgy érzem, mintha egy régi vita végére került volna végre pont... Baj, ha úgy érzem, képtelen vagyok újra visszafogadni? Csak közben félek, hogy a lányomat fosztom meg attól, hogy családban nőjjön fel. De ott van az, hogy milyen család az, ahol az anya minden este sír.


2019. nov. 16. 16:53
1 2 3 4 5
 1/44 anonim ***** válasza:
98%
Teljesen igazad van. Nincs rosszabb egy akár testileg, akár lelkileg bántalmazó kapcsolatnál. A csonka család sem leányálom, de ezerszer inkább nőttem volna fel abban, minthogy minden egyes nap anyám ordibálását hallgassam apámmal...
2019. nov. 16. 17:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/44 anonim ***** válasza:
98%

Öszintén szólva jobb a gyereknek, ha nem teljes családban nö fel, mintha azt a mintát látja, hogy az apa csavarog, éli világát, az anya meg várja haza, és utána meg veszekednek egymással.

Csak gratulálni tudok neked, hogy meg merted lépni azt, hogy elküldöd az apát, és inkább egyedül neveled a kislányodat, ezzel egyértelmüen a gyerek érdekét is szogálod!

2019. nov. 16. 17:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/44 anonim ***** válasza:
55%

Egyrészt ha a kapcsolat nem megy, nem szabad erőltetni!

Másrészt a leírtak alapján én EGY esélyt még adnék neki - HA szereted (lehet, hogy észhez térne most, hogy látja, tényleg kiteszed, ha nem változik). De mivel azt írod, hogy jobb nélküle, te valószínűleg nem szereted. Akkor viszont nem értem, hogy kerülhettetek ebbe a helyzetbe...

2019. nov. 16. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/44 anonim ***** válasza:
95%
Ilyen helyzetben jobb az apa nélkül, ahogy te is érzed. Nagyon jó a gondolkodásmódod a korodhoz képest ez elég ritka!
2019. nov. 16. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/44 anonim ***** válasza:
11%

A gyereknek az lenne a legjobb, ha egy örökbefogadó családhoz kerülne.


Adott egy 18 éves lány, aki nem tudja, hogyan készül a gyerek. De ha tudtad is, akkor miért nem védekeztetek? Nem is értem, hogyan kezdtetek nemi életet élni anélkül, hohy tisztáztad volna, mi lesz ha becsúszik egy gyerek. Mindegyis már...


Add örökbe, az lesz mindenkinek a legjobb, de főleg a gyereknek.

2019. nov. 16. 18:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/44 anonim ***** válasza:
93%

Nem fosztod meg a lányod attól, hogy családban nőjön fel, mert ami volt, az nem (normális) család. Szerintem alap, hogy tudd a másikról, hogy merre jár, kivel és mikor er haza.


Sajnálom!

2019. nov. 16. 18:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/44 A kérdező kommentje:

Szeretem, ez sajnos így lesz még egy jó darabig biztosan. De tudom, hogy ez sehová nem vezet, nem is valószínű, hogy megváltozna. Nekem ez már nagyon rossz volt az utóbbi időben, 3-4 órákat aludtam azért, mert az éjszakák felét átsírtam... És amióta elköltözött, könnyebb. Azért, mert teljesen a babára és magamra koncentrálok, nem azt figyelem, mikor volt utoljára elérhető, vagy éppen hány órája nem veszi fel a telefont, stb.


58%-os, ritka undorító a válaszod! Igen, fiatal vagyok. De ettől függetlenül állítom, hogy már most sokkal jobb anyuka vagyok, mint jónéhány 30-35 éves nő. Ugyanis (szerencsére) nem az életkortól függ, hogy ki milyen anyuka! A kisbabám a legfontosabb nekem, bármit megtennék érte. Miért is kéne örökbeadnom?! Mert külön mentünk az apjával? Ennyi erővel elég sok nőnek "kéne" örökbeadni a gyerekét, mivel sajnos ma Magyarországon a házasságok több, mint fele válással végződik! Ahhoz meg szerintem pont semmi közöd nincsen, hogyan védekeztünk! Mindene megvan a lányomnak, a legjobbat szeretném neki nyújtani. Nem csak az anyagi dolgokat illetően, hanem az időtöltésnél is. Ezért is fontos szerintem, hogy én is kiegyensúlyozott, boldog legyek, amennyire lehetséges.

2019. nov. 16. 18:16
 8/44 anonim ***** válasza:
97%
Szerintem jobb egy kiegyensúlyozott szülő, mint egy diszfunkcionális család.
2019. nov. 16. 18:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/44 anonim ***** válasza:
88%
Hát jó kérdés.. Megérdemel(ne) még egy esélyt Apuka, de csak akkor, ha még érzel iránta valamit szerintem.
2019. nov. 16. 18:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/44 A kérdező kommentje:

Érzek, ez a baj. Emiatt örültek a barátnőim, hogy megléptem a szakítást, mert tudták, hogy nagyon szeretem és ha százszor csinálja meg, hogy nem jön haza éjszaka, akkor én százszor nézném el neki. Ezért is félek, hogyha visszajönni, újra gyenge lennék, megint elhinnék mindent, és nem tudom, hogy képes lennék-e megint szakítani. Mert most tényleg lezártam magamban ezt úgy-ahogy, elfogadtam hogy vége és hogy jobb így, legalábbis hosszútávon biztosan.

Egy se vele, se nélküle huzavonába nem szeretnék belemenni, mert az aztán tényleg nem lenne jó senkinek.

2019. nov. 16. 18:33
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!