Nem értem mit rontottam el. Vagy ez normális? Elvagyok keseredve.
Kisfiam 5,5 hónapos. 4 hónaposan még egyáltalán nem szeretett kézben lenni. Ma már ott tartunk, hogy egyszerűen ahogy érzi hogy leakarom rakni, üvölt. Ordít, csapkodja magát. Kész tébolyda. Ahogy felveszem semmi baja nincs. Ha az apja rakja le, nem érdekli, nem sír.
Nem értem mi történt. Hiába akarom sírni hagyni, a szívem nem hagyja. Ha mellé ülök, az sem jó neki, csak kézben akar lenni. Leszakad a hátam, semmit nem tudok csinálni, csak mikor alszik.
Ez mennyire normális? Hogy szoktassam le, ha nem az?
Próbáltam már hogy nem veszem fel, hagyom sírni, de nem érdekli. Egyszerűen ordít, és annyira belelovallja magát, hogy levegőt sem kap. :(
válasza:utolsó vagyok
Lemaradt, hogy most 14 hónapos a lányom.
És megint anyafüggő egy hete...
Köszönöm a tippeket!
Amerikai konyhás nappalink van... tehát ha a konyhában vagyok, lát. A szőnyegre van lerakva neki habtapi. Eddig leraktam szépen elvolt, ha mellette voltam. Elég volt neki ha látott, tudtunk tornázni, játszani.
Most ha mellete ülök is sír, akkor nyugszik meg, ha felveszem. Nem elég neki ha lát, ha mellette vagyok.
Különösebb változás nem történt az életében, a fogacskái indultak meg.
Van hiper szuper fischer price-os óceános hintánk. Abban eddig mindig megnyugodott, szépen elvolt benne, jászott. Most hogy már próbálkozna a felüléssel az sem érdekli. Ülni viszont nem tud egyáltalán még. Hordozóval ugyanez a helyzet. Ha egy-egy ilyen sírás alkalmával játékot adok neki, megpróbálom elterelni a figyelmét, és Ő nem akarja, elveszi a játékot, és azzal a lendülettel el is dobja.
Ezt a szokását is nemrég vette fel.
Próbálom figyelgetni vajon mitől lett ilyen. Aztán az is lehet, tényleg csak anya függő, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlna. És nem sírós, hanem továbbra is mosolygós baba lenne, mint eddig.
Imádok vele lenni, de amikor csak a sírást hallom, az hosszú távon engem is feszültté tesz.
Amúgy nagyon ügyes, forog mindkét irányba oda vissza, négykézlábazik, hintázik. Kúszni, mászni, ülni még nem tud.
Sokat tornáz(t)unk, és mikor ébren volt vele voltam. Most már nem elég neki ez, rajtam csüng.
Ilyen kis makimajmom lett... de imádom, minden mérgem elszáll, mikor rám vigyorog.
válasza:Amúgy az tény,hogy a fiúk nagyon anyássak,a lányok meg apássak...
De ettöl még nem lesz anyámasszony katonája,nem kell félni:)
válasza:tegnap 21:35 vagyok
Ha a fogai indultak meg, akkor az lehet oka ennek.
A lányom 6 hónapig éjjel csak 1x kelt fel szopizni.
6 hónaposan kijött a két alsó egyese, örültünk, hogy könnyen megúsztuk...
7 hónapos korától nem aludtam át úgy egy éjjelt, hogy legalább 2x ne ébredne fel torkaszakadtából ordítva. És azt figyeltem meg, hogy minél közelebb fagyunk a fogak áttöréséhez, annál anyásabb, bújósabb, előtte 1-2 napig szó szerint nem tudom letenni sehova.
Szerintem bátran szeretgesd meg, tereld el a figyelmét, nézzetek színes, kemény könyveket, beszélj neki, énekelj, ha leteszed, akkor is.
Még az jutott eszembe, hogy nekünk is átlátni a nappaliból a konyhába, mégis ordított, csak akkor volt csend, ha a pulttól 1 méterre volt és a pult meg közte cikáztam én. 5 percenként egy puszi, kis simogatás, de igazából 8 hónapig nem sokra haladtam mellette. Elmúlik, hidd el.
Most éppen azon fáj a szívem, hogy pár nap alatt már cici sincs, kiköltözött a kiságyba, sőt néha azért is nagyival megy és az udvaron még vigyorogva el is kerül, nehogy anya felkapja. Szóval önállósodik, csak addig kell kibírni kicsit.
Kitartást neked!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!