Vállalnátok második gyereket, ha nem tudtok nekik spórolni az életkezdésre?

Én nem vállaltam. Pedig a gyerekemnek lesz két lakás öröksége is Budapesten (nagyon idős családtagok élnek benne jelenleg) mire felnőtt lesz, de így sem mertem. Én sajnos túl óvatos voltam mindig is, egész életemben.

Közben pedig olyan jó látni, ahogy a kolléganő 3 gyerekét terelgeti, nevelgeti. Én nem mertem vállalni.

Én igen! Pedig engem sem támogattak meg a férjemet sem - megtehették volna bőven, de eszükbe sem jutott.

Mégpedig azért mert most hogy nagyon nagy bajban vagyunk mindenki lepattant igen hamar, egyedül a testvereimet hívhatom fel sírva és ők azok akik sose hagynanak teljesen elveszni. Pedig nem idilli a kapcsolatunk de tudjuk hogy igazan nagy baj esetén ott vagyunk.

Voltunk mi nagyon szegények is, voltak kisebb-nagyobb bajok, de mostmár tudom hogy ezek nem annyira számítanak.

Igen

Nekem voot hátszelem, de nem igazánanyagi, egy pici az is, de csak kölcsön..pedig gyerekként nagyon nélkülöztünk..én azt sem utãltam..megtanultam értékelni amim van, tervezni.

Emiatt van, hogy hitelmetes a házunk, igaz 10 êv gyűjtögetése van mögötte, és nem vagyunk sajnos nagykeresetűek...

Ez pont a fentiek miatt.. a tanulás rovására memt a fenntartásunk és az alapok megteremtése.

Ezt a gyeekeimnek nem fogom hagyni.

Ên nem gondolom, hogy életkezdést akarnék adni a gyerekeimnek, sőt..szerintem azt már nem is értékelnék.

Hanem az életkezdéshez az alapokat.

Oktatási és egyéb szemléletmódban való felkészítésben, tehát nem hagynám, hogy félbehagyja a tanulmányait... és türelemr tanitanám

( a mostani 40 -esek "adj uram azonnal" hozzáállásától hányingert kapok)

Dettó ugyanebben a helyzetben vagyunk. Próbálok megbarátkozni a gondolattal hogy 1 gyerek lesz, de mindig motoszkál bennem, hogy mi lesz ha lesz még egy. Megáltjuk még, van 5 évünk ezen gondolkozni, mert 35 után nem szívesen szülnénk.

Azok a fránya anyagiak sajnos... kezdtük minuszból, ígéretekkel, meg nem hogy szülői hát széllel, de kb szembe széllel. Most 30 évesen 1 gyerek (10 éves kapcsolatban) és még csak gyűjtünk az önerőre. Néha úgy érzem sehol nem tartunk, és inkább lemondok a 2 gyerekes családról, csak erről az egyről tudjak gondoskodni megfelelően.

5 év múlva ha még mindig sehol nem tartunk, akkor megmaradunk ebben az állapotban.

Persze. Sem a férjem sem én nem kaptunk hátszelet. Normálisan neveltek. Egyetemet önerőből végeztem el, a családom semmit nem fizetett bele, és diákhitel nélkül megcsináltam.

De ha jók a gyerekek alapjai, jellemben, és tudásban akkor a semmiből is felépítik az életüket. Én legalábbis hiába futottam egy közepesen jó karriert, a megtakarításomat elvitte egy súlyos betegség. Plusz akkor anyám is kihasznált anyagilag. Így én megtört karrierrel, gyógyuló testtel, és 0 pénzzel húztam fel az életem újra 27 évesen. 4 év alatt pedig többet értem el, mint előtte a 8 év alatt.

Szóval a férjünkkel mi úgy vagyunk, hogy a pénz értéke változó. Lehet mire felnő az a megtakarítás semmit nem ér majd, elveszhet, és ha olyan a gyerek el is herdálhatja. (megtörtént eset, hogy egy kolesztársunk örökölt 10 millát, és 2 hét alatt elbulizta). Úgyhogy mi inkább arra törekszünk, hogy a gyermekeink legyenek leleményesek, találékonyak, életre valók, akiket egy hamuban sült pogácsával is útra lehet bocsátani, akkor is megcsinálják a szerencséjüket.

Persze adni fogunk nekik, ha kérik, mert van miből. De csak a gyűjtögetésnek nem sok értelme van, ha olyan a gyermek.