Éreztétek már úgy, hogy megbántátok a költözést?

első része:

bp-en laktam és debrecenbe jöttem férjhez azóta is itt lakunk. Nem bántam meg. Utáltam pestet.

ha hazavágysz elsősorban azt kell tisztáznod magadban hogy mi hiányzik. a környezet, a barátok. Biztos hogy barátokat találsz az új helyen is a táj meg lehet hogy más de minden országrésznek megvan a maga szépsége.

Ha nem vagy boldog még férjestül babástól se akkor keress magadnak egy új örömforrást mert gondolom ez igy neked se jó hogy állandóan búslakodsz azon mit hagytál ott és mid nincs itt próbáld meg pótolni az is lehet hogy sokkal jobbat találsz. De ha nem adod meg az esélyt ....

Én Tatabányán születtem és éltem 29 éves koromig. Akkor felköltöztem Pestre, és a párommal együtt éltünk a belvárosban. Aztán vettünk egy házat, és kiköltöztünk Vecsésre. Nem szerettem Tatabányát, bár minden barát és a család is odaköt. De nyüzsire vágytam. Pest viszont a másik véglet volt, és nagyon jól éreztem ott magam. Aztán jött Vecsés, a nyugalomsziget, egy lakópark, ahol gyakorlatilag semmi nincs. De én boldog vagyok itt, valahogy nagyon nem tudom már elképzelni, hogy Pesten vagy akár Tatabányán éljek.

Szerintem is kellene találnod valamit, ami boldoggá tesz, mert így Neked sem jó, és a babádnak sem, ha folyamatosan azt érzi Rajtad, hogy valami nem stimmel, és boldogtalan vagy.

Én sírva és depisen költöztem el a férjem munkája miatt Győrbe. Ekkor volt 3 hós a babánk. Honvágyunk volt, sokat voltam egyedül, de aztán lett egy nagyon jó barátnőm, neki is van babája. Aztán a férjem kapott egy jobb állásajánlatot és eredeti lakhelyünkre visszaköltöztünk. Először nagyon örültem, de mikor tudatosult bennem, hogy akkor most a barátaim itt hagyom és valahol meg is szerettem, akkor meg azért sírtam. Soha nem gondoltam volna, hogy Győr hiányozni fog még nekem, 6 hót laktunk ott.

Ha visszahúz a szív, akkor megoldást kell találni, hogy lelkileg béke legyen, és megértés egymás iránt. Ha nem vagytok kiegyensúlyozottak, az feszültséget fog szülni! Nálunk is így volt!!!

Én külföldre költöztem a párom miatt. Nagyon hiányzik az otthon és én sem tudom, hogy mit csináljak. Úgy érzem a babámnak itt nem tudom megadni azt, amit otthon tudnék. Itt egyedül vagyunk, mások az emberek, nem érzem magam jól. Úgy érzem begubózok és ez kihat a babánkra is. A férjemet nagyon szeretem, valahogy szeretnék hazakerülni.

Szóval teljesen megértelek, sajnos tanácsot nem tudok adni, de én is örülnék ha valami okosat olvasnék :)

Sziasztok! Kinek hogyan alakult az élete azóta?

Mi tavaly költöztünk az Alföld szélére és a házat, a kertet imádom, nagyon nyugis környék, de a környezeti adottsággal nem tudok megbarátkozni. Komárom-Esztergom megyében éltünk előtte és ott mindig volt hova menni, folyamatosan túráztunk, itt ilyesmi egyáltalán nincs. A kerttel lefoglalom magam, mindig lehet szépítgetni, de nagyon hiányzik a táj, a rengeteg zöld és a túrák. Csak azzal nyugtatom magam, hogy idén végre életünkben először külföldre megyünk nyaralni.

Az viszont nyugtalanít, hogy lassan egy éve költöztünk ide és még mindig ugyanúgy hiányzik Tatabánya és környéke, mint amikor idejöttünk.