Miért nem bújik? Miért ilyen "távolságtartó"?

Az én kisfiam 18 hónapos, és bújós, de nem volt mindig így. Igaz a közelség a szoptatás alatt mindig is adott volt, ő ugyanis még szopizik. De sokat mondom neki, hogy szeretlek, utána puszi. Azóta magától is csinálja. :) Néha felkéredzkedik, egyébként teljesen önállóan játszik. Most kezdte el, hogy ha valamitől megijed, vagy "sírósat" esik, akkor kapaszkodik a nyakamba.

Szerintem az érzelmek kimutatása, azok megtanítása lehet a kulcs a dologhoz. De az is lehet, hogy életkori sajátosság, vagy egyszerűen ilyen a természete.

Vagy pl. mit lát a szülőktől, hogy ők megölelik-e egymást a jelenlétében, vagy nem. Valaki nem szeret a gyerek előtt ilyesmit, de szerintem fontos. :)

Előző vagyok.

Még valami. Az én anyám sosem mutatta ki az érzelmeit, és a kötelesség görcsösen fontosabb volt neki. Nem volt meg az a kontaktus, tudod...

Emlékszem, hogy sosem tudtam bújni hozzá, csak már felnőttként.

Persze nem lehet párhuzamot vonni egy 15 hónapos kicsifiúval, de mindenképp tanulságos.

Na nekem a fiam ugyanilyen volt! Egyszerüen ahogy kitárult a világ számára, minden fontosabb volt neki mint az én ölemben ücsörgés..pláne puszi..nem is adott sokáig.

Most 3 éves már nagy a szeretet:)) mi most értünk el a puszizkodós korszakba engem is, a hugát is minden indok nélkül ölelget puszilgat:) Szeret felkéretzkedni is pedig már nagyfiú.

Csecsemőnek se volt az az ölbe baba és abban az életkorban amit írsz meg kifejezetten rosszul éreztem magam hogy a fürdetés, esti tápi közbeni simogatáson kívül nagyon nem is lehettem vele olyan közelségben.

Pedig apjával kimutatjuk az érzéseinket egymás felé és a lányom 1 éves de ezerszer bújósabb.

Szerintem van ilyen alkat, meg ilyen életkor, nem tudsz vele nagyon mit csinálni! De mondom van remény:)

A kislányom is olyen, felnőttekben is vannak kevésbé bújósak.

A lányom nem igazán szeretett ölben lenni picinek sem, sosem tudott elaludni a kezemben, azt hittem, milyen szerencsés vagyok.

Aztán ahogy nőtt, rájöttem, mitől van. Ő ilyen.

Most 22 hós, és én mindig simogatom, szeretgetem, ő hagyja magát, de ennyi. Nagyon ragaszkodik hozzám, legyek mellette, de nagyon ritkán bújik. Sokszor akar az ölembe ülni, de akkor is csak üldögél, és nem bújik.

Ez van. Ők ilyen típusok. Nekem nagyon fura, mert é n meg eléggé bújós vagyok.