Akinek autista a babája milyen jelei voltak 10 hónapos/1 éves korban?

Még nincs autizmus kódunk, kivizsgálás folyamatban.Igazából azért nem erőltetem,a kódot(ha picit erőszakosabb vagyok, akkor 2 éve lenne kódunk), viszont akkor nem járhatna ebbe az oviba(speciális ovi, de autikat nem fogadnak),itt is van gyógyped,logopédia+külön járunk 3 féle fejlesztésre.

Babának csendes volt, jó alvó,sokat nézelődött, 21 hónapos koráig mindent megevett, normális mozgásfejlődése volt.Nekünk a bölcsivel kezdődtek a bajok,hisztik, nemevés,dackorszak, stb.

3-as vagyok.

21 hónapos koráig, csak azt nem ette meg amit eldugtam.Nem lehetett előtte enni,mert kiette a tányérunkból.A hozzátáplálás pikk-pakk megvolt, mindent azonnal evett, sőt zabált.

Ti komolyan azt hiszitek, hogy a nem-evés, a hiszti csak az autistákra jellemző ennyi idős korban?????

Semmi olyat nem írtatok eddig, ami egy átlag, nem autista gyereknél ne fordulna elő ennyi idős korban.

Unokatestvérem olyan volt, mint egy szobanövény. Nem kommunikált sehogy, nem nézett rá senkire, csak bizonyos emberekre. Hatalmas sírást, csapkodást produkált amikor állatokról mutatott neki valaki képet. Volt olyan tevékenység, amit megállás nélkül csinált (már nem tudom mi, valami játék). Most 7 éves, elvan a saját kis világában és retteg az állatoktól. 4 évesen mondták ki, hogy autista.

Lyoni, te kérdezted régebben, hogy mikor segített a dévénytorna a babán? Mi a helyzet azóta, neurológusnál voltatok?

Igen, csak náluk. Egyszerűen látszott, hogy más. Akkor még nem tudtam megmondani, miért, most sem vagyok benne biztos, hogy autizmus miatt(csak a doki szerint az), de ezekre adott reakcióiból egyszerűen látszott.

A többi gyerek NEM csinált ilyet. Se játszón, se boltban, se rokonnál, se tömegközlekedésen vagy gyerekprogramon. Az enyém elmászott, nézett ránk rendesen, de sokat mászott, aktív volt(jó mozgásfejlődéssel). A többi babára, aki rámondták, hogy aktív, nem volt az, csak átlagos. Mindig ez van, az anyák túloznak. Amikor az ő gyerekük hisztizett, halkabb volt, és már arra is nyafogtak, hogy milyen hangos. Amikor az ő gyerekük jött valamitől izgalomba, azt mondták, hogy sikít, pedig nem volt olyan hangos, és nem igazi sikítás volt, inkább visongás. Az enyém sikított.

Nagyon idegesítő volt, hogy túlozzák a gyerekük dolgait, mikor azok semmi extrát nem produkáltak, az enyém, ha sikított, mindenki odafordult, és meg is jegyezték, hogy jó tüdeje van, de láttad a kételyt a szemükben. Az enyémet ha leraktam, ő tényleg aktív volt és gyors, úgy kellett szaladni utána. A játszón is, az enyém tényleg szociális volt, folyamatosan a többieket nézte, fogta, puszilta volna őket babaként is. Ők meg már annak örültek, hogy szociális a gyerekük, ha ránézett és mosolygott a másikra, meg odanyújtott valamit.

Átlagos gyerekes szülők olyan gyakran túlreagálták a gyerekeik dolgait, aztán ha találkoztak velünk, akkor észbekaptak. Mondjuk nálam is így volt, mikor 1 évesen felmérésre vittem, és nyafogtam, hogy furcsa a gyerek viselkedése, egy 2 éves csak bámult rám irtó lassan, és nagyon furcsa grimaszokat vágott a szájával, arcával, annyira látszott, hogy valami nincs rendben, leesett, hogy az én gyerekemnek nincs ennyire komoly gondja.. Szóval az emberek csak akkor veszik észre a dolgokat, ha összehasonlítanak és súlyosabb esetet is látnak, meg enyhébbet is. Sok átlagos közt érezheted, hogy a tiéd is hisztizik, sikít, meg aktív, de ha találkozol majd nem átlagossal, át fogod értékelni a dolgot.

A diagnózis is ilyen egyébként, nálunk "enyhe" gond van csak, le merném fogadni, hogy a grimaszolós gyerek szüleinél súlyosabb, de ez már vagy 6 éve volt, nem ismerem őket, de látszott, hogy ott komolyabb gond van na. Korábban egy ilyen gyereket sem láttam, nem volt összehasonlítási alapom.