Más országokban, ahol csak 6 hetes szülési szabadság van az anyukáknak, ott hogyan oldják meg a szoptatást, ha dolgoznak, és az összes többi dolgot a babával?

Vannak olyan munkahelyek, ahol a bölcsi helyben van, és átjárhat szoptatni.

Egyébként ott is maradhatnak tovább otthon, csak fizetés nélküli szabadsággal.

Tudom, 6 hét meg 6 hónap nem ugyanaz, de pl. a nagyanyám anyámat (aki 1961-ben született) 6 hónaposan bölcsibe adta, mert menni kellett vissza dolgozni. Nem volt nagymama, akire bízza, az vidéken lakott.

Meg is látszott/látszik anyámon ez.

10: passz. Ahogy látom, ez sokkal-sokkal ritkább (mármint hogy valaki nem tud fejni), mint amilyennek gondoljuk itthon. (Végül is ha abból indulunk ki, hogy hányszor hangzik el, hogy valójában MINDENKI tud szoptatni, csak nem akarja eléggé...) Addig próbálgatják a pumpákat, kézzel fejést, míg valahogy sikerül. Tényleg csak ismételni tudom magam, itthon nagyon kevés az információ arról, hogy kell elindítani a tejet gyerek nélkül. Pedig valamikor tényleg életbevágó lenne, mert egy szopásképtelen 24-32 hetes koraszülöttet is lehetne így anyatejjel táplálni.

De bocsánat, nem akarok trollkodni meg elvinni másféle a dolgot.

11: szerintem kár azt sugallni, hogy a rövid otthonmaradás milyen kártékony, mert ez így egyszerűen nem bizonyítható. Itthon nagyon sokáig maradnak a gyerekkel a nők, és rengeteg a lelkinyomorék (bocsánat) gyerek. Ez egy nagyon sok tényezős dolog. Tényleg sokat befolyásol, hogy hogyan és mint történik. Nekem sem menne 4-6 hét után visszamenni, de megértem hogy máshol ez így van és nem hiszem, hogy ne alkalmazkodnának hozzá, és hogy minden így nevelkedett gyereken "látszana is".

Én néztem egy csomó külföldi beszámolót erről, és általában 2 út van, hogy nem dolgoznak akkor egyáltalán munkahelyen addig, hanem otthon maradnak a gyerekekkel (a legtöbb ilyen országban a férfi fizetése bőven elég két főre). Ha mégis dolgoznak, meg jár nekik idő fejni, a bölcsik nem kihalásos alapon működnek, hanem sokkal kiterjedtebb az egész hálózat, részmunkaidőben dolgoznak először, szóval az anya támogatva van, hogy dolgozzon és közben el tudja intézni ezeket a dolgokat. Ha valaki nagyon módos, állandó bent lakásos bébiszittert is fogadhat.

Szerintem ez se ördögtől való, más kultúra és kész.

#16

Rákerestem, 2020-ban egy összefoglaló cikk azt írta, hogy évtizedek óta nem tudnak konklúzióra jutni, túl sok a faktor. A full time bölcsi egyéves kor előtt rontja a kötődést statisztikailag, vagyis több bizonytalanul kötődő gyerek van. De nem egyértelmű a helyzet, mert általánosságban sokkal hátrányosabb helyzetűek ezek a családok, kevésbé képzettek a szülők, ráadásul a bölcsi minősége is nagyon meghatározó. Önmagában az anya távolléte nem befolyásolja a biztonságos kötődést, ha jó minőségű a bölcsi, nem haladja meg a heti 40 órát (heti 60 felett már rizikós), de a legjobb ha egyedi vagy kis létszámú vigyázás van (nagyszülő, bébiszitter). Utóbbi esetben nem mutatható ki különbség. Egyéves kor után meg mindegy, onnantól kezdve nincs érdemi befolyással a bölcsi vagy egyéb intézménynek.

"Itthon nagyon sokáig maradnak a gyerekkel a nők, és rengeteg a lelkinyomorék (bocsánat) gyerek"

Viszont ha azt nézzük, a mostani "lelkinyomorék gyerekek" szüleit olyanok nevelték fel, és adtak tovább mintát, akiket - ilyen-olyan okból - korán leválasztottak az anyjuktól (és akkor még nem volt 2-3 év fizetett otthonlét), mert városban bölcsibe mentek, vagy ha volt is otthon a babával nagymama, akárki, a babák gondozása alatt anno nem azt értették, mint most ajánlják.

A testi szükségleteiket kielégítették, de a lelkit nem igazán. Hisz még sok mostani nagyszülő sem érti a kötődő nevelést, azt hiszik, lányuk/menyük elrontja a gyereket, mert nem hagyja sírni.

Most nézem a saját családom. Anyám bölcsiben volt pár hónaposan. Bele sem merek gondolni, mit jelenthetett a kisgyermekek bölcsis gondozása akkoriban. Kötődési problémák, érzelmek meg nem élése, szorongás jellemezte őt, bizonytalan anya- és nőképet adott tovább.

Apám falun nevelkedett, az anyja bár háztartásbeli volt, parasztok voltak, gazdálkodtak, állatot tartottak (marha, sertés, baromfik). Nem volt neki érdemi ideje a gyereknevelésre. Apám 5 évesen már teheneket őrzött. Ez ma elég elképzelhetetlen lenne.

Érzelmek meg nem élése, megfelelési kényszer, stressz levezetésének képtelensége jellemezte őt.

Két ilyen szülő mellett velünk, gyerekekkel hiába volt már 3-3 évig itthon anyám, persze, hogy mind lelki nyomorékok lettünk.

Ez sosem egytényezős dolog, mert akkor a legjobban kötődő, legegészségesebb gyerekek a putrisorból kerülnének ki, ott ugye nincs gyors intézményesítés meg munkába hamar visszaálló anya...

Szóval lehet kenni a munkára, de ahogy nálunk tobzódnak a lelki nyomorult gyerekek otthon lévő anyukák mellett, úgy léteznek tömegesen olyan gyerekek, akik teljesen jól kötődnek és nevelődnek korán intézményesítve. Más a kultúra, ettől nem lesz jobb vagy rosszabb, csak más. Nincs egy üdvözítő út.