Más országokban, ahol csak 6 hetes szülési szabadság van az anyukáknak, ott hogyan oldják meg a szoptatást, ha dolgoznak, és az összes többi dolgot a babával?

#20

A putrisorban nem minőségi időt töltenek a gyerekeikkel. Az ő gyerekeik valószínűleg csak nyernének, ha korán bölcsibe kerülnek.

Ez így van, teljesen egyetértek. Pont ezért mondom. Én teljes munkaidőben dolgozom, és rengeteg minőségi időt töltök a gyerekemnél hétvégén és munka előtt/után. Továbbmegyek, frissebb vagyok mint ha egész nap a gyerekről szólna minden. Ahogy látok háztartásbeliket, akik egész nap mindent csinálnak, de minőségi idő az nincs.

Erre volt is vizsgálat, hogy paradox módon a jobban képzett és/vagy tudatosabb anyák/apák gyerekeivel több órával több minőségi időt lehet kimutatni heti szinten, és alapvetően jobban is boldogulnak, mint ahol a kevésbé tudatos szülő többet vagy akár egész nap otthon volt. Mert az nem minőségi idő, hogy anyu nyalja a lakást vagy nyomkodja a face-t. (Ez azonban nem pici csecsemőket, hanem bölcsis korú gyerekeket jelentett. És nem is azt jelenti, hogy aki otthon van, az nem tölt minőségi időt a gyerekével!) Tehát időmenedzsment és a tudatosság számít, nem az abszolút otthon töltött idő. Valószínűleg ezért nem tudnak pl bébiszitterekre vagy nagyszülői felvigyázásra negatív hatásokat kimutatni, mert tulajdonképpen megkapja a gyerek a szükségleteit. De legalábbis nem kevesebbet, mint általában a mi rendszerünkben.

Nyilván családtól is függ, hogy mennyit keresnek és hol laknak.

De pl. USA-ban a legtöbb munkahelyen van bölcsi, de még ovi is. Ismerős járt munkaügyben a World Trade Centerben - amíg állt. Azt mondta, hogy ne úgy képzeljük el, mint egy irodaházat, hanem az konkrétan szinte egy egész város. Volt bölcsi, ovi, bolt, minden. Tehát egy ott dolgozó, 6 hete szült nőnél ez úgy nézett ki, hogy lifttel lement a 79. emeletről a 44-re, megszoptatta, tisztába tette és ment vissza dolgozni.

Nyugaton egyébként sokkal ruaglmasabbak a munkahelyek, van részmunkaidő, sokkal elterjedtebb a home office. De átmenetileg egy fizetésből megélni se tragédia annyi családban, mint mondjuk nálunk.