Normális ha a babám születése után bizonytalan vagyok, fog e ez nekem menni, hogyan leszek túl a nehézségeken?

En 3 hónapos koráig minden áldott nap azon gondolkodtam hogy örökbe kéne adni. Annyira nehéz volt mint semmi eddig, a terhességem is nehéz volt a szülés is, azthittem ha kint lesz fellélegzek, hát jó nagyot koppantam. Azt javaslom ne legyenek túl nagy elvárásaid magaddal szemben, a szülőség annak nehéz aki jól akarja csinálni. Szóval abszolút normális, nekem akkor lett jobb mikor elengedtem az elvárásokat, már tévét is néz ha annyira ki vagyok meg ő is, pedig nincs egy éves és úgy álltam neki hogy az enyém aztán nem fog. Most itt ülök a legnagyobb kussban, gyakorizok hogy fel ne ébresszem a gyereket, nem tudom mikor lesz valaha is ‘könnyebb’ de egy idő után belejössz, jobb lesz, olyan távoli lesz a régi életed hogy már nem is fog hiányozni annyira. Nekem az volt a legnehezebb hogy megemésszem hogy az életem tényleg arra korlátozódik hogy anya vagyok, és abban sem vagyok a legjobb, mert sírt sokat főleg az elején, azthittem hogy tök könnyű lesz, hittem benne hogy a gyereknek az anyja kell csak és akkor minden pillangórepkedés, ehelyett bármit csináltam olyan volt mint olaj a tűzre. Szóval el kell engedni ezeket és akkor talán jobb lesz. Amit tudsz tegyél meg, néha csinálj valamit a magad kedvére, mindennap legyen valami akár egy kávé, tea, gyertyagyújtás, olvasás amit azért csinálsz hogy jobb kedved legyen, aztán elvileg pikk pakk felnőnek :’D.

Nem vagy egyedül ezzel az érzéssel. Teljesen kétségbe estem, mikor a fiam születt...meg voltam győződve arról, hogy én sosem leszek jó anya, nem vagyok alkalmas rá. Hihetetlenül nagy elvárásaim voltak saját magammal szemben: volt a fejemben egy 'tökéletes anya'-kép, aminek nem tudtam megfelelni. Nem részletezem, nagyon sokáig tudnék mesélni, de nem teszem. Borzasztó volt az első időszak, leginkább annyi maradt meg, hogy rengeteget sírtam. Senki, de senki nem tudott olyat mondani, amitől jobban éreztem volna magam. Imádom, amikor a sok okos azzal jön, hogy 'majd visszasírod'...soha. Testvére nem lesz, úgyhogy biztosan nem kell átélnem újra. Elmondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy most kiegyensúlyozott, harmonikus életünk van (lassan kétéves).