Mikor volt olyan, hogy tudtatok menni valami programra gyerek nélkül?

Szerintem már majdnem egyéves volt, amikor ott mertem hagyni a férjemmel, amíg leszaladtam a boltba. 1-2 éves kora között összesen 7-szer mentem gyerek nélkül valamerre (fodrász, pedikűrös,stb), ami max.2-2 órát vett igénybe.

Mostmár betöltötte a 2. évét, és már heti kétszer eljárok tornázni. De azért hozzáteszem, hogy nekem más segítségem nincs, a nagyszülők mind kaptak esélyt (30 percekre a szobában! hagytam őket a gyerekkel, amíg én nyugodtan megpróbáltam elintézni vmit pl. enni, vagy elpakolni a ruhákat) és annyi idő alatt mindig történt valami komolyabb baleset, és arra kellett berohannom hogy ordít a gyerek, mert leesett valahonnan, ráesett valami, beverte magát stb. Így nyilván nem tudom, nem merem velük egyedül hagyni. Viszont a férjem az első perctől azonnal kézbe veszi, és foglalkozik vele, ha megkérem rá, hogy el tudjak menni fürödni vagy bármi.

1 hónapos korában mentem el először 1,5 órára osztálytalálkozóra. Onnantól időnként 1-2 órára ide-oda.

Azt megéretem, hogy fárasztó és nehéz a gyerekkel, de hogy 10 órán keresztül miért nem tudsz enni pár falatot, azt nem értem. 10 órán keresztül nem rakod le a gyereket pár percre sem? Vagy a gyerekkel az öledben sem tudsz pár falatot enni?

Férjem első naptól kezdve itthon van, és minden alkalommal "ugrott", amikor csak megnyekkentem, mai napig így van, pedig ő is itthon programozik (nyilván amikor megbeszélése volt, sosem zaklattuk). Három és fél éves a lányom. Ő tudja, hogy ez közös feladat, bármikor elengedett, ha menni akartam valahova egyedül. Ez legtöbbször csak vásárlás, de sokat számít, ha egyedül tudok menni, nekem hatékonyabb :D barátaim nincsenek és nem is kellenek, szóval "barátnőzni" sosem szoktam menni.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy itthon van, mert így napközbeni időpontokra is el tudok menni akár (persze mindig úgy próbálom kérni az időpontot hogy kora reggel, vagy délután).

És minden este (miután egész nap én szórakoztattam a gyereket), jött átvenni. Mostmár így három és fél évesen nem kell mindig szórakoztatni, hétvégén még délutánokon a férjem kint dolgozik a kertben, éppen melléképületet épít, így csak fürdés után tudja átvenni olyan 7-8 körül, ez sem zavar, hasznos dolgot csinál odakint, és a lányom sem olyan "energiavámpír", plusz oviba is jár ugye.

Szóval a lényeg, mindig számíthattam rá bármiben, és mindketten oda megyünk, ahova akarunk, ha a másik éppen ráér vigyázni a gyerekre.

2 éves volt,mikor másik városba mentem koncertre. Addig csak boltba,a legközelebbibe.

De hozzáteszem,a mi lányunk beteg volt. Állandó kórház, stb. Ez azért így más.

Nem járunk el a férjemmel külön sehova

Mindig együtt megyünk mindenhova.

Néha a gyereket rabizzuk anyamra,de ezt nem mindig lehet,és ha rá is bízzukax egy órára

Otthon amikor nekem van dolgom a kezdetektől a férjek vigyáz a kicsire(fozeskor,takaritaskor,zuhanyzaskor stb)nekünk nincsenek ilyen gondjaink,hogy nem akar a gyerekkel lenni.

Én megértem, hogy frusztrált vagy de ugye elhiszed azt, hogy nagyon sok mindent magadnak generálsz? Azt én sem értem, hogy enni miért nem tudsz?? Beteszed a gyereket pihenőszékbe, hordozóba, magadra kötöd és már lehet is enni. Vagy az a gyerek sose alszik? Nem mentek sétálni? Nehogy már egy séta közben ne legyen időd megenni valamit. A másik. Hagyd, hogy apuka is megtanulja, megtapasztalja hogyan kell a gyerekkel bánni. Nálunk is volt olyan, hogy odaadtam az apjának, hogy figyeljen rá és betette a pihenőszékbe qmeddig ő x-boxozott. Füstölt a fejem a dühtől, aztán rájöttem, hogy semmi értelme. A gyerek jól elvan, nincs veszélyben, szem előtt van. Így meg, hogy az apját nem csesztettem, hogy "mindent szarul csinál", sokkal szívesebben vette ő is a feladatokat. Persze volt olyan, amikor okoskodtam neki és azt meg is jegyezte. Amúgy most már majdnem 3 éves és a férjem nálunk is gyakrabban eljár ide-oda cserébe én is ugyanúgy elmegyek fodrászhoz, körmöshöz, alkalmanként a barátnőkkel a városba meginni ezt azt.

Szerencsére anyósomban maximálisan megbízom, mert ő is felnevelt 2 gyereket és van a családban 2 nagyobb unoka is és rájuk is mindig odafigyelt. Én jó szívvel adom oda az enyémet.