Tényleg nehezebb,ha jár majd?

Szívem,most egy kicsit játszani fogsz oké?itt van a sok játék,építés anyucinak valami szépet,vagy jatsz az autoiddal,addig anya csinál valami finom ennivalót.jo?

És érdekes módon a gyerek vigyorogva hallgat rám.

Varázslat

"Szívem,most egy kicsit játszani fogsz oké?itt van a sok játék,építés anyucinak valami szépet,vagy jatsz az autoiddal,addig anya csinál valami finom ennivalót.jo?"

Aham. És ha erre azt mondja sírva, hogy anyaga, nem gyere, akkor?

Ja, hogy nem mondják, de akkor ebben még mindig hol a nevelés, amit alkalmazol?

Minden gyerek más. A szülőnek van valamekkora mozgástere, hogy neveli (pl. egy jó gyereket nagyon jól el lehet rontani ;)), de az alap vérmérsékletét nem tudja megváltoztatni, abból kell kiindulni, ami van. Ami egyiknek alap, másnak hosszú út oda eljutni. Most verjem a mellem, hogy jól eszik, alszik, elfoglalja magát a fiunk? Hogy rugalmas, jól viseli a változásokat, idegeneket? Nem tettem érte semmit, csak próbáltam nem elrontani (pl. ha eljátszott magában, lehetőleg nem zavartam meg). Az egyik barátnőm hasonló korú gyerekkel és neve lési elvekkel meg szív, hogy eddig eljusson. Ugyanakkor a mi fiunk egy hangos szélvész, az övé pedig egy csendes, nyugodt, magának való kissrác. Néha kölcsönösen irigyeljük egymást :D.

Édesanyám mondta, hogy nálunk 3 gyerekkel jól mentek a dolgok, gondolta, hogy valamit csak tud, a negyedik nevelése már kisujjból menni fog. Nem jött be. Biztos elfelejtett gyereket nevelni :). Az ő szavaival élve: ha az öcsém lett volna az első, egyke lett volna. És most az unokáknál tapasztalja, hogy még nála sem jött elő az összes probléma.

Hihetetlen, hogy nem fogjátok fel, hogy nem a "jó" gyereketeken problémázik itt senki. Miért ne lennének jó gyerekek?

Csak ti úgy állítjátok be, mintha ez egyedül a ti érdemetek lenne, holott pici korban inkább olyanok, mint a macskák a mondásban: mindenre meg lehet őket tanítani, amit ők is szeretnének. Ha nem olyan habitusú a gyerkőc, akkor te a fejedre is állhatsz, nem fogja azt csinálni, amit te szeretnél.

Az én 16 hónaposom is egy álomgyerek, jól eszik, jól alszik, sosem tapasztaltuk a szepa jeleit, semmi ilyen-olyan regresszió nem volt stb., de tudom, hogy én ezért semmit nem tettem, csak szerencsém volt (legalábbis eddig). Aztán meglátjuk, később hogy alakul.

Vagy szerintetek úgy megneveltem két hónaposan, hogy attól átaludta az éjszakát, és kineveltem belőle a fogzási fájdalmat is? Mert amit ti írkáltok, az kb. ez a szint...

#48 vagyok. Igenis szerencse.

Sógornőm első gyereke olyan volt, mint a kisfiam, letehetetlen, sírt egész nap, ha nem kézben volt, rossz evő a mai napig. A második gyereke simán elvolt magában, egyáltalán nem volt sírós, imádja a hasát. A harmadik gyerek pedig olyan, mint az első, sírós, nem lehet lerakni, a hasát mondjuk ő is szereti.

Szerinted ez mi, ha nem szerencse? Vagy a másodikat máshogy nevelte, hogy legyen el magában, a harmadikat meg megint sírósra, vagy mi? 😂

De most nem is erről volt szó, hogy felmászik valahova és rászólsz, hogy nem szabad. Azt nyilván az enyém is megérti.

Most arról volt szó, hogy a kisbabát, aki még nem ért semmit, hogy magyarázod el neki, hogy ne sírjon már egész nap, ha nem kézben van? Hogy neveled belé?