Van hasonló helyzetbe még valaki?

Van elég tejed?

Probáld lefejni,ugy látod h pontosan mennyi és milyen sürü.

Előzönek:lehet a hasa is fájhat,nem kell rögtön tápszert adni.

Kösd magadra hordozókendőbe,ha a közelségedre vágyik,add meg neki.Ne várj csodát egy 2 hónapostól.

Nem lehet,hogy a hasa fáj?Én se vettem észre rögtön,aztán a nagy tornázások,+ Espumisan csepp csodákra volt képes.

Depressziós épp nem voltam,de megfordultak a fejembe hülyeségek,amikre ha rágondolok szembeköpném magam.Hiába,idegileg nem lehet bírni,mára már azonban "elfelejtettem".

Ha alszik,pihenj te is,menjetek sokat a levegőre,ott nagyokat tud aludni.

Jaj,úgy segítenék neked,sajnos nem ismerem a babádat,de én megértelek,hidd el.

Éjszaka úgy doboltam a seggén,járkáltam vele pólyásan,közbe meg a nyakába sírtam,hogy miért ilyen rossz baba,visszaviszem,vagy visszadugom.

Nyugi! Én is teljesen megértelek. Én is ki voltam (néha vagyok is) bukva. Próbáj vele türelmes lenni. Én ilyenkor mindig azzal adtam magamnak erőt, hogy itt ez a pöttöm, valami baja van (hisz sír), és csak én tudok (még ha néha nem is tudtam) segíteni rajta. Csak rám számíthat, nem hagyhatom cserben. És ettől hihetetlenül büszke lettem magamra, és azonnal elmúlt minden türemetlenségem:) (persze csak arra az időre, a köv sírásnál kezdődött minden előlről).

Én nem javaslom, hogy magadra kösd, mert sosem vakarod le utána. Esetleg vidd magaddal hordozóba, babakocsiba, amíg pl főzöl egy teát, hogy lásson, és folyamatosan beszélj hozzá. Már nem tart sokáig, nemsoká kinyílik neki a világ, és kicsit könnyebb lesz (más szempontoból meg nehezebb, de ez a jövő zenéje).

Egyébként a visszaküldöm/visszadugom bennem is megfordult, és sírtam is miatta egy párszor, éjjel sírva nyugtattam néha, de mindketten túléltük:)

És a lefontosabb amit tőle tanultam, az a rengeteg türelem, és hogy csak ha ő oké, csak akkor szabad még ennem is. Pedig ő jól elvan egyedül is elég sokáig, de a szobában kell lennem (szeparációs szorong a lelkem:)).

9 hós kislány anyuja

U.i.: ha van kedved írdd ki bánatod, szeretnék segíteni neked, tudom min mész keresztül.

Előző vagyok, nekem kb. 3 hónapos korában volt az, hogy nem aludt napközben, és rájöttem kevés a tej, ezért azóta 2 mellből eszik. Mikor megetettem utána egyből 3 órát aludt.

Nekünk a sírás bent ragadt büfiktől volt.

Esetleg próbáld hasra tenni.

Ennyi jutott eszembe

Nekem is voltak nehezebb időszakaim. Nálam a séta vált be, akkor legalább aludt és csendben volt, én meg levegőn és nem kellett mást csinálni, csak sétálni.

Ha olyan típus vagy, vegyél kendőt, de én sem vettem. Nem volt ennyire vészes nálunk a helyzet, mint ahogy Te írod, de én is nehezen viseltem eleinte ezt a kötöttséget, hogy ő az első mostantól az életemben.

Tényleg először a végére kell járni, hogy éhes-e, fáj-e a hasa, de vannak sajnos sírós babák is. Nálunk nagyon sokat volt kézben és sokáig úgy aludt, hogy a mellkasunkon, sőt a mai napig előfordul.

Bizonyos szempontból le kell lassulni, de bizonyos szempontból meg fel kell pörögni, pl. a házimunkát hogy minél gyorsabban el tudd végezni.

Nyugi, túl leszel ezen a nehéz időszakon is. Nekem a 3. hónaptól volt könnyebb, aztán a 6-tól még könnyebb.

Tényleg itt írd ki magadból a problémáidat, nehézségeidet, sokat segít!!!

Szia:)

Én hasonló helyzetben vagyok,bár az én kislányom éjjel legalább alszik.Viszont 3 gyermeket nevelek totál egyedül,még mama sincs:(

A kicsim 2 és fél hónapos,de sokszor nagyon fáradt és kimerült vagyok.Próbáld meg az espumisant,lehet valóban fáj a pocija,és próbáld hason altatni.Nekem ez vált be:)

Kitartás....bár én is totál kivagyok néha...de MUSZÁJ!!