Honnantól kezdődik az elkényeztetés? A legjobb ha a saját ösztöneimre hallgatok? Nem szeretném elkényeztetni, de meg akarom adni neki lelkileg is azt a mindent ami tőlem telik. Tapasztalatokat, véleményeket várok.

A lányom lassan 8 hónapos lesz,és borzalmasan anyás.Ez egy kicsit néha már kényelmetlen nekem,de ez van,majd kinövi.

Én az elején megbolondultam volna,h külön szobában van,viszont 4 hónapos kora környékén már világosan éreztem,h eljött az idő,amikor külön szobába kellene tenni.Akkor tedd külön szobába,amikor már úgy érzed,h eljött az ideje.Van,aki az első pillanattól,van akinek több idő kell.

Szoptatás:A mai napig szoptatom a lyányt.Kétszer kap szilárdat és a többi szopi.Ő olyan baba,aki sokszor keveset eszik,így napközben kb. 2 óránként szoptatok.Kicsit kimerítő,meg tényleg nem nagyon lehet sehova elcsászkálni baba nélkül,de nem érdekel.Ki lehet bírni.Majd eljön az idő,amikor már nem fog ennyire kötődni,és akkor majd elmegyek mindenhova,ahova szeretnék.

Agyonszeretés:Igyekszem minden időmet vele tölteni,foglalkozni vele,és tényleg olyan az agya,mint egy szivacs,minden érdekli,mindent megjegyez.Ugyanakkor,amikor tiszta hiszti,mert hiába állítja a szakirodalom,h szeparációs szorongás,meg nem tudom,h milyen fedőneveket kapott napjainkban,igenis tudnak hisztizni,nem is kicsit.Egyik ismerősöm találóan így fogalmazott:"Minden fájdalom emelésre múlik."Amikor megbizonyosodom róla,h ez bizony csak cirkusz,akkor 1-2 játékkal berakom a kiságyba,és becsukom az ajtót.Vettünk még 6 hetes korában egy hordozó kendőt,amiben eleinte fektetve,majd 3 hónapos korától már ültetve kötöttem bele.Sikongat örömében amikor meglátja,h kötözöm magamra.

Az ösztönök meg fogják súgni,h mi is a helyes.Én egy olyan anyának tartom magam,aki hallgat az ösztöneire,és aszerint is cselekszik.Én azt látom,ez célravezető.Már pocakosan is felerősödött bennem az ösztön.Pl aznap,amikor szültem,már reggel tudtam,h szülni fogok,egyszerűen éreztem,a doki meg csak vetett rajtam.Hajnalban kimászott a kisasszony.A kb-ban majdnem teltház volt,de 20 ordító csecsemő közül is meghallottam,h mikor sír az én lányom.Pontosan éreztem,h mikor nem elég már csak az anyatej neki,pedig a doki erősködött,h ne kezdjem meg korábban a hozzátáplálást...

Egyébként szeretettel senkit szem lehet elkényeztetni szerintem.Azzal lehet elkapatni,ha nem tanulsz meg nemet mondani neki.Igenis rá kell szólni,h ha valamit nem szabad,és meg kell vele értetni,h nem kaphat meg mindent.De ez majd a 1,5-3 éves kora körüli dackorszakban lesz igazán terítéken.

Ne aggódj,mindenki mást fog mondani,és mindenki úgy gondolja,h az a helyes,amit ő tanácsol neked.Nem,az a helyes,ahogyan te csinálod.Ne ijedj meg az első problémáktól,és ne hagyd,h mások belebeszéljenek és elbizonytalanítsanak a gyereknevelésben!

újszülöttet nem lehet elkenyeztetni! Az a feladatunk, hogy mindent megadjunk neki. Gondold el, az ujszulott meg fel se fogja, hogy te nem az ő része vagy, hogy tudnad elkenyeztetni?

A kulon szobaban viszont igaza van, mert ha egybol ugy szokja meg, hogy kulon vagytok, akkor nem lesz neki rossz, de egy ketevesnek mar nem tudod megmagyarazni.. azt mondjak, hogy féléves koráig lehet kulon szobara szoktatni, utana nagyon megviseli.

megint masik dolog, kozmetikusom mondta, halkan jegyzem meg, hogy neki sok kliensenek ment tonkre a hazassaga amiatt, hogy a gyerek bennvolt a szobaban, es emiatt nem eltek a szulok hazaseletet.. ki tudja mi igaz belole, hogy tenyleg ez volt e az ok.

en azert kardoskodtam a kulon szoba mellett (pedig nincs ra lehetosegunk, a gyerek lesz a mi haloszobankban, es mi lakunk a nappaliban, eljen a masfel szobas lakas :)), szoval azert, mert egy gyerekszobanak teljesen mas az auraja, masok a szinek, mas a hangulat, más minden.. és mert ha par ev mulva jon a kisteso, ne legyen belole gond :))

de tenyleg ugy csinald, ahogy jonak erzed, mert az lesz a jó!! es mert ha hallgatsz valaki tanacsara - barkiere- es kesobb meg marnad magad, hogy miert nem ugy csinaltad, ahogy te akartad, na az nagyon rossz lenne, meg a te és a párod gyereke lesz, nem anyukade, vagy innen a forumról (plane, hogy anyukak hiaba joindulatuak, tobb, mint 20 eve szultek tobbnyire, akkor meg meg minden mas volt)

szia!

Én is egyetértek itt mindenkivel, kivéve a "kozmetikus híreket" (láttam már ott kétgyermekes tisztes családapát hetyegni a szintén kétgyermekes műkörmössel, szóval az ottani meglátások nem általánosíthatóak). Én is igény szerint szoptatok immár hat hónapja minden órában:D (Nappal csak) de nekem ez nem teher, a babának pedig kellek. A baba velünk alszik, mert ez az egy szoba van kész a házunkban, de eddig oké volt. Talán most gondolom úgy, hogy nyugodtabban aludna, ha külön lenne, mert mostanában nem jól alszik, de ezt nincs ahogy kipróbálni. A lényeg szerintem, hogy nem kell ragaszkodni semmilyen elvhez, hagyd, hogy a babád és a körülmények alakítsanak, légy rugalmas, a babád irányába, nyilván, legyen(ek) valaki(k) aki(k)ben megbízol és aki(k)hez fordulhatsz tanácsért, ha bajban vagy, vagy elbizonytalanodsz, de akik kéretlenül nem okoskodnak. Nekem legalábbis ilyen a sógornőm két gyerekkel, nagyon sokszor hívom fel és elmondja, amit kérdezek, egyébként nem szekál, stb. Nekem is voltak fix elképzeléseim sokmindenről, már nem is emlékszem rájuk:D.

A baba a legjobb tanácsadó. Nem lehet elkényeztetni még, amíg pici. Én minden nyekkenésre felveszem, hetekig nem is sírt, mindenki azt hitte, nem tud sírni. Kendőm van, sokat hordozom, imádja. inkább olvass utána, Vekerdy, Ranschburg miket mondanak az elkényeztetésről, tényleg jó fejek.

Anyukád az anyósom elveit vallja, amiket én magas ívben meg sem hallgatok (ne vedd fel, hadd sírjon, elrontod, majd lesz bajod stb,). Ne hallgass senkire, rám se csak akit megkérdezel, mert arra érdemesnek tartod. Jó babázást!!! Gyönyörű ez a korszak:D