Hagyjátok sírni a babátokat vagy nem?

Hagytam sírni, de nem 3 hónaposan. Igazából magától szokott át, egyre ritkábba szopizott éjjel. Először kimaradt az 1-2 óra közötti szopi, majd a 4-5 órai.

De pl. nap közben nem kapkodtam fel soha. Van, hogy azért sírt, mert fáradt, akkor tudtam, hogy nyugira van szüksége.

Illetve párszor reggel összebújtunk, és a 3. alkalom után, amikor felkeltem, és betettem a helyére, nagyon sírt. Na, hagytam, sírt sokáig, én legalábbis soknak éreztem, sajnáltam szegényt :(, de nem fekhettem vele egész nap :)

A másik, hogy egy kis sírástól nem lesz semmi baja a babának.

Persze minden az ésszerűségi határokon belül!! Nem 1 órán keresztül kell síni hagyni, és persze első nyekkenésre nem szabad felkapni sem.

Utolsó vagyok.

Második hozzászólónak:

"Akinek az a legfontosabb, hogy átaludja az éjszakát, az ne szüljön gyereket!"

Ez azért durva!!!!

Egy hulla fáradt anya tejtermelése is csökken. Meg ha van mellette mondjuk munkahelye, mert a gyesből nem jön ki, és dolgozni kényszerül, akkor nehéz helytállnia anyaként és dolgozó nőként, ha csak árnyéka önmagának!

Lányom 32 hétre született, élet halál közt volt. lélegeztető, oxigén, inkubátor meg ami kell. 3,5 hónapon minden (szó szerint MINDEN) éjszaka ordított a fájdalomtól este 6-tól hajnal 1-2-ig, mivel annyira éretlen volt még a kis bélrendszere. Hallottuk eleget sírni, én is vele síram minden este. sajnos azóta rtossz alvó, fent van éjfélig, egyig. nekem azt tanácsolta a sógorom hogy hagyjuk sírni este a babát és majd megszokja hogy hamarabbb kell elaludnia. én erre azt mondom: hallottam őt sokat sírni, és elég volt.....szóval én nem hagyom. felveszem ha sír, próbálom vígasztalni, mert én még emlékszem arra za időre mikor az inkubátor mellett zokogva ültem és nem tudtam életben marad e? emlékszem arra mikor mentem etetni hogy féltem emrt nem tudtam ott találom e mg a lányomat.

szóval lehet rosszul teszem, de NEM hagyjuk őt sírni. nem ő akart minket hanem mi akartuk őt! és ez azzal is jár hogy bizony éjszakázik az ember.

Mióta hisztizik, mert pl nem engedek meg valamit, akkor már hagyom, ha nem hallgat a szép szóra. De előtte soha nem hagytam csak úgy sírni. Azt most sem teszem, csak ha tényleg hisztiről van szó.

15 hónapos akaratos kislány anyukája

Én hagytam sírni, de a fiamnál már 3 hós korban jól lehetett látni, hogy van megoldandó problémája és azért sír, ilyenkor természetesen nem hagytam sírni. De amikor arra tanítottam, hogy egyedül is elaludjon és biztos voltam benne, hogy a sírás nem komoly problémát okoz, akkor hagytam sírni, néha 5-7 percet is. Ha láttam, hogy csak az ölelésemre vágyik, akkor persze nem hagytam egyedül a szobájában, de ez jól megkülönböztethető a "még nincs kedvem aludni", "játszunk még", "ringass álomba" sírástól. 4 hósan már átaludta az éjszakát, már 16 hós. Soha nem hagytam, hogy a kezemben aludjon el, bármennyire vágytam rá, mert hiszem, hogy az ő érdekét az szolgálja, ha egyedül is el tud aludni. Persze ettől még jár neki az esti összebújás.

Hogy akinek fontos, hogy aludjon éjjel a gyerek, az ne szüljön... nem volt szép mondat szerintem sem. Nekem fontos a munkám, a férjem, a szabadidőm, ezek nélkül nem az vagyok, akinek a fiam ismer. Nem hiszem, hogy neki jó, ha jobban rabszolgájává tesz, mint amennyire ebben a helyzetben ez természetes.