Hány hetes/hónapos volt a babád, amikor már sokkal könnyebb volt Neked? (Nem voltál olyan fáradt/átaludta az éjszakát vagy kevesebbszer ébredt éjszaka)?

Nem egész 6 hetes korától átaludta az éjszakát, és addig is csak egyszer kelt éjjel enni, úgyhogy igazán nem panaszkodhatok. Viszont a hasfájások, pukigörcsök, stb... az első pár hónap igen gázos volt ebből a szempontból.

Összességében most már, hogy holnap lesz 16 hónapos, azt mondom, azóta a legjobb, hogy elindult (szülinapja körül). Azóta minden könnyebb, mint előtte volt. Minden szempontból. Jobban elfoglalja magát, nem lóg állandóan rajtam, eléggé önálló, és egyre értelmesebb, egyre jobban lehet vele kommunikálni.

Minden időszaknak megvan a maga szépsége. :))

Első baba 6 hetes korától aludt.

Második 17 hónapos, még várom azt a pillanatot, amikortól könnyebb lesz... :o)

Az első hat hét a legnehezebb, nem véletlenül számítják addig az újszülöttkort. Azután már egyre kevesebbet sírt az enyém is, 8 hetesen kezdte átaludni az éjszakákat és egyre többet mosolygott. Két és fél hónapos korától pedig már hosszabb ideig is elvan egyedül, nézegeti a játékait, elalszik egyedül, stb. Onnantól egy álom.

Három hetesen én is azt hittem, végem van és már sose fogom kipihenni magam, de ez az időszak nagyon gyorsan véget ér, úgyhogy csak kitartás! Sokat segített a pihenőszék, így mindig vittem magammal, letettem, és nyugodtan tudtam mosni, főzni, ENNI(!). Közben persze sokszor sírt eleinte, egyik lábammal hintáztattam, miközben ettem vagy főztem, de legalább felszabadultak a kezeim, nem kellett már folyton a vállamon hurcolni.

3. vagyok

Tudom miről beszélsz, én főleg a második babánál voltam így, amikor elvitték a nagyot, hogy én pihenhessek, és azon stresszeltem, hogy most "kell aludnom", mert lehetőség van rá éppen...

Én úgy oldottam meg, hogy eldöntöttem, hogy nem baj, ha nem alszom, elég, ha lefekszem, behunyom a szemem, és "nem csinálok semmit". Ilyenkor általában el is aludtam... :o)

Én is így voltam, mint Te, hiába aludt a baba, én nem tudtam aludni, pihenni, mert arra gondoltam,ha lefekszek,tuti rögtön felébred a Picur,és rosszabb felkelni,mintha le sem feküdtem volna. Most amúgy 2. kislányommal még nehezebb volt a helyzet az elején,mert a Nagy 4 éves,pont nyári szünet volt az oviban,mikor a tesója megszületett,így mikor a Pici aludt, a naggyal kellett foglalkozni. Nagyon anyás,féltékeny lett, pedig nagyon várta a kistesót.

Amúgy még én is várom azt a pillanatot,mikor azt érzem könnyebb. A Picur 6,5 hónapos, még sosem aludta át az éjszakát, 1-2szer fordult elő,hogy csak 1szer ébredt fel. Az első pár hónapban mindig cicire tettem,ha megébredt, most már csak 1szer szopizik éjjel, cumival alszik vissza, de nagyon nehezen. Most napok óta rászokott arra, hogy 2-4ig fent van, vagyis el-el bóbiskol, de mire leér a fenekem az ágyra,már fent is van. Szóval nekem még mindig nagyon fárasztó.

Nagylányom annak idején 4hósan már végigaludta az éjszakát, hát most nem tudom,mikor lesz ilyen.

Akkor éreztem a naggyal is,hogy könnyebb annak idején,mikor elkezdett mászni aztán menni.

Most is az várom,hogy elinduljon, még nem mászik. Arra gondolok, azzal biztatom magam,hogy nemsokára jön a tavasz,aztán a nyár, addigra sokkal könnyebb lesz:)