Akinek tartósan beteg a babája, gyermeke hogy élik meg a mindennapokat?

Igyekszünk átlagosan élni,bölcsibe járunk,mellette fejlesztésre,kicsit gyakrabban orvoshoz,mint az átleg.

Havi szinten vannak az orvosi ellenőrzések, műtétek jönnek, stressz van, a pénz nem elég mert egyedül nevelem, játékot és ruhát kérünk ismerős családoktól, egy kis lukban lakunk, nagyon rossz...

Attol függ milyen betegségre gondolsz,mert ez tág fogalom eléggé.

Most már 16 éves a nagyfiam, agyvérzéssel született. Hát, bizony nehéz volt az elején, én fiatalon (18) kerültem ebbe a helyzetbe. Fél év kórház, egy kisebb megszakítással, műtétek sorozata! Aztán otthon a folyamatos izgalom, hogy rendesen fejlődik-e! Mindent később csinált, mint az átlag gyerekek, de szépen fejlődött testileg. Értelmileg marad el a többiektől, speciális iskola, faluról bejárás, aztán férjem elhagyott egy másikért, egyedül maradtunk anyukámmal, aki szintén lebetegedett! El kellett adnunk a házunkat, közelebb költöztünk a sulihoz! Szóval volt káosz az életemben rendesen! De kárpótolt mindenért a szeretete, mert egy tündér, imádnivaló csávó, a mai napig! Most (el ne kiabáljam) sinen van az életünk, persze ő sose lesz teljesen egészséges, mindig rám lesz szorulva, de ezt már teljesen elfogadtuk így! 3 éve ismerkedtem meg a mostani párommal, akivel nagyon boldogan éldegélünk! Elfogadott minket úgy ahogy vagyunk és imádjuk egymást! A fiammal is remekül elvannak! És a kisbabánk most 4 hónapos, teljesen egészséges és egy tündér! Hát, bocsi, ha hosszúra sikeredett, de akár könyvet is lehetne írni belőle! :)