Mit csinálnál másképp ha most születne az első kisbabád?

Nem adnék bébiételt

nem vennék kombiágyat

azonnal leváltanám a körzeti gyerekorvost

bölcsibe iratnám és elmennék dolgozni

talán ennyi...

lehet kell magyarázat is..

Nem adnék bébiételt

baromi drága volt mert a márkásakat szerette.

nem vennék kombiágyat:

mert nem tudok mit kezdeni a batár méretei miatt

azonnal leváltanám a körzeti gyerekorvost

mert állandóan antibiotikumot adott és kezdetben be is dőltünk a módszerének.

bölcsibe iratnám és elmennék dolgozni

mert kell neki a közösség olyan típus hogy kevés vagyok és nincs játszótér sehol...

Nem foglalkoznék vele annyit, nem beszélnék állandóan hozzá. 4 éves és nem tud egyedül játszani még mindig, csak a felnőtt dolgok érdeklik és azt hiszi természetes hogy egész nap velünk kell beszéljen (vagyis felnőttekkel, túl felnőttes lett)

Nem erőltetném a szoptatást ha nincs tejem.8 hós koráig kinlódtunk hónapokig úgy, hogy alkamanként kb 30 grammot tudott kiszívni. Mindig sírás és tápszerpótlás. Tök fölösleges volt a hónapokig tartó "kínzás"

Nem venném meg a sok hiperszuper kézségfejlesztő drága játékokat (mert hát már mindenkinek az van, a csapból is az folyik, és ciki ha az ember gyerekének nincs)Ott porosodtak és plusz munkát csinálhattam azért hogy áruljam őket. Semmi értelme nem volt. Az ő kézsége nem a 8-10ezres FP-s játékokkal fejlődött, hanem pl egy kartondobozzal amivel hetekig játszott és kb 10 funkciót betöltött :)

1. Mellre tenném a szülőszobában.

2. Nem aggódnék minden hülyeségen.

3. Anyámat és anyóst az első percben leállítanám, hogy ne akarjanak mindent jobban tudni.

Nem fejném le a tejemet, hanem hagynám, hogy "megküzdjön érte". (Sajnos csak 5 hónapig tudtam szoptatni, mert inkább fejtem, és cumisüvegből adtam neki, csak hogy ne sírjon, ettől pedig teljesen leszokott a szopizásról, nekem meg elapadt a tejem.)

A készségfejlesztős játékokról ugyanaz a véleményem, mint az egyik előttem szólónak. Én azért néhányat megtartanék (van, ami bevált), de a többit felesleges volt megvenni.

Mai fejemmel nem engedném sem Apának, sem Nagyinak, hogy folyamatosan a kezükben legyen a baba. A fiam ugyanis sokáig csak kézben volt hajlandó elaludni, és ő is az a fajta volt, akit egy percre sem lehetett letenni (pláne nem otthagyni), csak ha már elaludt.

Ezektől eltekintve mindent ugyanúgy csinálnék. Sosem voltam az a "túlféltős anyuka", és a most három éves fiam önálló, vagány, bátor, csupa egészség lurkó. Ami még nagyon fontos: ha lesz tesója, őt is vinni fogom úszni, mint a nagyot!