Kedves Anyukák! Első babátokkal sokat ügyetlenkedtetek az elején? Milyen dolgokat csináltatok "rosszul", aminek az oka a kezdeti tapasztalatlanság volt az oka?

Igazából az egyetlen dolog ami nekem furcsa volt, az hogy a szoptatásnál fájdalmasabb dolog az elején nincsen. minden egyes szoptatást összeszorított szájjal kezdtem, és kiderült hogy az elsö hetekben szinte mindenkinek ennyire fáj. egyik este elfeljettem bekenni és reggei szoptatásnál kiszakadt a már eleve sebes cicim, és vér folyt a gyerek szájából, ami nem veszéjes csak kicsit megijedtem. de volt már olyan aki észre sem vette és a kakija volt ez miatt véres a gyereknek.

amúgy nekem minden ment mintha már a 20-ik gyereket szültem volna. habár vigyáztam sokat gyerekekre, és ha a családban újszülött volt akkor is megmertem fogni egyböl, így soha nem féltem vagy ilyesmi töle. ezt a gyerek is érezhette mert rettenetesen jó gyerek, most 7 hósan is nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott.

Apuka mivel én ennyire rutinosan álltam hozzá, nagyon hamar bele lendült, mintha neki sem az elsö lett volna, pedig neki újszülöttekhez semmi köze nem volt.

Ó hát én is féltem az egésztől, fogalmam sem volt, hogy mit kell csinálni egy gyerekkel!:D

Megszületett és minden jött magától, mondjuk a szoptatással én is igy voltam mint az első válaszoló, aztán valahogy túl lettünk azon is. Én mindig azzal nyugtatom magam, hogy ha bambáskodom is valamiben úgysem fog emlékezni az egészre. A fürdetést is első perctől fogva egyedül csinálom. Azért azt megjegyezném, hogy az első itthoni fürdetésnél sikerült megfürdetnem a popsikenőcsével. :D Tényleg nem szabad rástresszelni, és akkor egy szép kiegyensúlyozott gyereked lesz :D Ügyi leszel és hidd el, hogy beindulnak a Te ösztöneid is!

Nekem egyedül a fürdetéssel volt a bajom.Mivel koraszülöttség miatt kórházban volt, és mielőtt hazahozhattam bent kellet vele aludnom a kórházban.

Külön szobában voltunk csak mi ketten, volt kis kád is.Mivel senki nem mutatta meg hogy kell fürdetni, fogalmam sem volt hogy kell őt helyesen fogni a kádba, és sajnos belecsúszott.Na akkor kikaptam őt és bevallom míg bent voltunk nem fürdött, mert nem mertem egyedül fürdetni.Itthon megmutatták hogy kell, és azon kívül minden jött magától, semmi másban nem szorultam segítségre.

Nagyon sokat olvastam az igény szerinti szoptatásról és azt hittem, hogy az azt jelenti, hogy ahogy nyekken egyet a baba, egyből cicire kell tenni. Na persze, hogy iszonyat hasfájós lett a kisfiam és kb. 20 perceket aludt csak az első időkben, még éjszaka is 2 óránként fent volt.

A helyzetet csak a játszócumi, a rugalmas napirend és a kb. 2,5-3 óránkénti szoptatás hozta helyre.

Nálunk ezeknél durvább volt. Figyelmetlenek voltunk. Apja megfürdette újszülött gyermekünket és mivel hűvösnek gondoltuk a szobát, egy kis olajradiátort (amit a Tescoban is lehet kapni) az ágyunkra raktunk, ahol pelusoztuk, majd öltöztettük. Persze nem a közvetlen közelébe tettük, hanem messzebb Tőle. Mégis sikerült elérnie és megégetni az ujját. Még hólyag is lett rajta. :( Gyorsan telefonáltunk a védőnőnek, hogy mit csináljunk, mondta, hogy Sudokrémmel kenjük be. Ok-ok, de az nincs nekünk. A kórházi csomagba kell lennie - mondja - mert ahhoz adnak egy ici-pici krémmintát, az bőven elég lesz.

Nah, mondanom sem kell, hogy szelektáltam a kórházban még mielőtt hazajöttünk és úgy gondoltam, hogy arra nincs szükségünk (fogalmam sem volt, hogy mi az a Sudokrém). :S Meggyógyult végül az ujja - maradandó károsodás nélkül.

Nálunk a fürdetés volt ilyen emlékezetes ügyetlenkedés. A mai "divat" szerint, hazajöttünk a kórházból, és senki nem kell hogy segítsen, 3-an kellünk csak hozzá, majd megoldjuk a helyzetet. Persze. Eljött a fürdetés ideje, addig szinte az etetésen kívül csak néztük a kisfiunkat, hogy milyen szép, stb. Levetkőztettük, kád víz, minden a helyén, na de hogy fogjuk meg? A gyerek üvöltött, kapálózott, párom fogta két kezével a felső testét meg a fejét tartotta, én a bal kezemmel a fenekét és a jobb kezemmel próbáltam lavírozva valahogy megfürdetni a sok kéz és az ő végtagjai között.... Kb. kettőt, hármat húztam rajta, mondtam, hogy kész, mert a 10-en hallották szerintem hogy üvölt szegény 4 napos baba. A párom utána füldugót vett a fürdetéshez, mert tényleg iszonyat nagy frekvenciával kiabált. 10 napig tartott kb ez az állapot, minden nappal ügyesebbek lettünk, de a helyzetet az oldotta meg, hogy én tartottam a fejét az alkarommal, a feneke a kád alján, és a párom a két kezén a mutatóujját nyújtotta neki oda, és azt fogta a babánk. Ekkor megvolt a biztonságérzete. Utána már nem volt üvöltés, azóta is imádja a fürdést, ami a párom reszortja lett egyedül.

Szóval mos tmár tudjuk, hogy szegény gyerkőc nem a víztől félt, hanem, hogy úgy fogtuk, hogy még mi sem tudtuk, hogy beleesik e a vízbe, vagy nem.... Ahogy nőtt a magabiztosságunk, ő annyival jobban érezte magát. Ergo, ti se komplikáljátok túl a fürdetést. :o)

Sok boldogságot a babához! Kitartást és türelmet!