Miért hisztizik mindig anyósomnál a gyerek?

A kislányom 14 hónapos, és mind a mai napig sírva fakad anyósoméktól.

Egyszerűen képtelenek megérteni, hogy van a gyereknek is egy aurája, amibe nem rontunk be azzal a lendülettel, amivel bejöttünk a házba. Még le sem veszik a kabátjukat, máris behajolnak az arcába, nyúlkálnak feléje, fogdossák. Szegény gyerek azt sem tudja, hogyan meneküljön el előlük. Már a férjem is szólt a szüleinek, hogy hagyják már békén legalább egy fél órát, majd ha feloldódott, lehet közelíteni hozzá.

Mivel az első percben elrontották, szerintem a gyerekben már ott a félsz, hogy jaj, már megint az arcomba fognak mászni.

Nálatok nem lehet valami hasonló oka a félelemnek?

Ja, anyósom meg azt hajtogatja, hogy direkt ellene hangolom a gyereket. De könyörgöm, hogy lehet egy 1 évest bárki ellen is hangolni???

Én nem vagyok jóban az anyósommal, volt egy csúnya összeveszésünk a baba pár hónapos korában. Jöttek, a baba épp sírt a kezemben, rárontottak és anyósom fennhangon megkérdeztem a lányomat, hogy :Miért sírsz,nem bánnak veled jól, igaz?

Na ekkor kifakadtam, és elmondtam az összes addigi sérelmemet, majd elvonultam a hálószobába és nem jöttem elő fél órán keresztül. Köpni nyelni nem tudtak anyósomék a döbbenettől. Még soha senki nem merte megmondani nekik a véleményét, én voltam az első. Na, ez hatott!:)

Hosszú előzménye van a mi " jó" kapcsolatunknak.

Férjem 33 éves koráig otthon lakott anyucival egy szobában ( ez már beteges), nem volt saját szobája, mert anyuci nem engedte át neki a szobáját. Majd elment, megnősült, de anyós elüldözte az első feleséget mielőtt unoka lett volna. Férjem 45 éves, én 41, pici 1 éves. Én is elváltam már, van két 14 éves lányom, ráadásul egyik sérült. Több évig egyedül neveltem az ikreket.

Ha valaki tudja, hogy mi a gyereknevelés, akkor az én vagyok.

Erre anyósom elkezdte osztani a baba születése után az észt, hogy adjak neki babot, lencsét,és még sok idiótaságot, stb. Szülés másnapján a kórházban azzal kezdték, hogy beszóltak, szintén kérdés a babától: Miért sírsz, éheztet anyád? Miért nem ad neked inkább banánt?

Ekkor még nem szóltam, de nagyon tűrtőztettem magam.

Szóval, én azon vagyok, hogy szenvedtem már eleget az életben ( anyukám akkor halt meg amikor az ikrek születtek), nekem egy "idegen" nem fogja megmondani, hogy mit csináljak, nem fogja az unokát halálra szekírozni, engem nem fog kicsinálni, velem sajnos nehéz fába vágta a fejszéjét. Azt hiszem már belátta, hogy kár velem összeakaszkodni, mert akkor nem látja az egy szem unokáját.

Ja, a férjem tök lelki sérült, táplálkozási kultúrája egyenlő a nullával, cukor, csoki tonnaszám, zöldség, gyümölcs semmi.

Ne haragudj, hogy így rádzúdítottam anyósomat, de a háttér nélkül nehéz megérteni, hogy miért merek szólni anyósomnak. Önálló, felnőtt, nem fiatal nő vagyok, ha valaki zavarja a köreimet, hát azt sajnálom, de a családi negédességekhez rövid az élet.

Most ott tartunk, a férjem viszi hozzájuk az unokát, hozzánk különböző okok miatt nem jönnek, de tudom, hogy én vagyok az oka. Hihihi, Jó ez így!:)))

Te tudod, hogy mit teszel, ha fel mered vállalni azt a viszonyt ami nálunk van, akkor tedd azt amit én, ha nem olyan vészes a helyzet, akkor óvatosan adagold be a férjednek, hogy beszéljen a szüleivel, hagyják egy picit a babát levegőhöz jutni, nem kell a majomszeretet, mert azt a gyerek is pontosan érzi.

Nekünk is úgy van mint nálatok. A gyerek pontosan tudja, ki az akitől nem kell tartania és az aki nem őszinte vele.

22:46 válaszoló

Irigylem a kitartásod és a bátorságod, nem semmi nő vagy, és biztosan nagyon nagyon jó anya bárcsak én is így helyre tudnám tenni hasonló mentalitású anyósomat.

Kérdezőnek: meggyőzödésem, hogy a a babák/gyerekek megérzi ki a "jó" ember, nem tudom, hogy látának e aurát vagy bármilyen misztikus dolgot, de biztos valahogy tudják kinél vannak jó kezekben és kinél nem.