Miből áll a gyereknevelés a baba fél-egy éves korában?

Szia!

Nálunk vannak szigorú szabályok, amit soha de soha szabad megszegni! Ezek a számomra/számára életveszélyas dolgok (konektor, kádban nme állunk fel, sütőhöz nem nyúlunk ha világít, a tükröt üvegajtót nem ütjük)

viszont van amit először megtiltok, és utána annyira csinálja annyira akarja, hogy mégis szabad!ilyen volt pl a telefonnal való játék!Kb két hónap alatt amúgy megtanult vigyázni rá!

De a szigorúan tilosnál nagyon más a hangsúly!

Szerintem a gyereknevelésnek csak egy nagyon keskeny szelete az, hogy mit szabad és mit nem. Alapvető, hogy az életveszélyes dolgokat tilos, de nem is lenne lehetősége rájuk: a konnektorban vakdugó, a kés elzárva, az ablakok legfeljebb bukóra nyitva, a polcokról is elpakoltunk minden veszélyes dolgot. Az egyetlen, ami hozzáférhető, és nem szabad, az a pintyek kalitkája, amit nagyon szeret ütögetni. Korábban akár fél órát is elszórakoztunk azzal, hogy elvittem onnan, és nevetve visszament, most már csak azt csinálja, hogy oda megy, ütésre emeli a kezért, közben mosolyogva figyel, mit reagálok, és ha szólok, abbahagyja. 14 hónapos.

A tiltások özönénél meg a szigorú szabályoknál ebben a korban szerintem még sokkal fontosabb a szeretet és a melegség. Én is úgy altatom, hogy közben simogatom és énekelek neki, na és? :) Nagyon szép esti szertartás, mind a hárman szeretjük, mivel ilyenkor a férjem is ott van. Nem cserélném le arra, hogy dicsekedhessek, hogy egyedül alszik el.

Számunkra sokkal fontosabb "nevelési módszer", hogy istentiszteletre visszük (tudom, nem mindenkinél, de nekünk fontos), hogy odafigyelünk, mit mesélünk neki, hogy nem veszek neki szörnyes labdát, se halálfejes esőkabátot, hogy sokat énekelünk, amennyire a lakótelepen lehetséges, sokat van a levegőn stb. Próbáljuk már szófogadásra tanítani, de semmiképp nem durván. Örülünk, hogy vidám, barátságos kisfiunk van. :)

Szerintem csak annyit tilts, amennyit feltétlenül muszáj. Ne engedd, hogy durva legyen másokhoz, meg később, hogy kirohanjon az úttestre, de otthon inkább pakolj el mindent, ami veszélyes, a polcokra tegyél játékokat, hadd élje ki a pakolási szenvedélyét. Az enyém nyugodtan sarazhat is, fetrenghet a homokban, tanulmányozhatja a leveleket és a kavicsokat, barátkozhat a kutyákkal, hadd legyen gyerek. :)

fél és egy éves korában teljesen másból. :)

viccet félretéve: nálam nagyon sok szeretgetésből, ölben levésről (igényelte), együtt alvásból, sok sok játékból, nevetésből,külvilág megismertetéséből és a helyes dolgok megmutatásából állt. vagyis amit nem akartam, hogy csináljon, azt nem engedtem neki, pl. hajhúzás, szemüveg levétel, konnektorban piszkálás, stb stb. ön - és közveszélyes dolgok.

sztem nagyon sokan ott elrontják, hogy amikor csinál vmit a baba először, és nevet rajta, mert húú de vicces, akkor visszanevetnek. tényleg édes egy kisbaba, ahogy rángatja az anya haját mondjuk vagy megfogja az orrát és jó nagot belecsíp, csak épp a nevetés az egy pozitív megerősítés., ha egyszer kétszer hagyod, és nevetsz utána már vérrel-verejtékkel fogod tudni leszoktatni. és ez midnenre igaz.

vagy később a csapkodás stb. az apja mindig nevetett rajta, mikor odamint a kislányom és bumm ráhúzott egyet...én meg rászóltam, hogy nem szabad másokat csapkodni,még viccből sem, te örülnél, ha én odamennék, és viccből megütnélek? .....satöbbi.

szóval én vajszívű vagyok, és ugyanakkor van egypár szigorú szably, mégpedig azok amik a helyes szocializációhoz elengedhetetlenül kellenek.

ennek megfelelően a 2,5 éves kislányom nagyon jó humorú, külvilág iránt érdeklődő, okos gyerek, de nem agresszív, és nem is mondanám hisztisnek sem, a legtöbb dolgot már meg lehet vele beszélni. :)