1-2 hónapos babátokat rá meritek bízni valakire - apára, nagyszülőre, rokonra - pár órára, ha valami elintézni valótok házon kívül?

Mikor még a párom nagyanyja velünk lakott (akkor volt 71 éves) simán rábíztam a gyermeket,míg elugrottam a kontrollra,vagy gyógyszertárba- persze jobban szerettem magam mellett tudni a kicsit,mert ő volt itt az egyetlen rokonom...de ha olyan helyre kellett menni,akkor minden gond nélkül a dédire hagytam,aki vigyázott rá,mintha csak az övé lenne :-) . Aztán megromlott a kapcsolatunk,elcuccolt,magam maradtam az akkor 5 hós babával... mindenhova muszáj voltam vinni,majd megszületett a 2. gyermek.. így vagyok egyfolytában a gyerekeimmel-ha szél fúj,eső esik...Kivéve ha oviban van a nagy,vagy kivételesen itthon van apa.

Viszont tudjátok mit nem tudok megérteni? Hogy vannak "szülők",akikkel csak akkor látom a gyermeket,ha éppen oltásra viszik,és állandóan- mind a 2 "szülő"- járkálnak a városban; persze gyermek nélkül. Jóformán csak fürdetésre mennek haza a gyerekhez!

üdv: hamarosan 3 gyerkőcös Anyuka