Ez normális dolog? Egész nap fegyelmeznem kell a 14.5 hónapost!

kiabálás és magyarázás: egy másfél évesnek még nem kell.... ha rá kell kiabálni akkor próbáld meg elkerülni, és kösd le hadd mozogjon akkor nem fog kelleni állandóan fegyelmezni.

adj neki feladatokat motiváld...

kézrecsapkodás, tiltás, sarokbaállítás: ami nem neki való az ne legyen elöl, például ha tudod hogy el fogja törni az üvegpoharat ha a kezébe kerül hát rakd el hogy el se érje.

más miatt nem szoktam a kezére ütni a már 3 évesemnek csak ha kárt tesz és nem véletlenül teszi . ez elég ritkán fordul elő.

szóval a Te fiad/lányod még kicsi a magyarázáshoz próbáld meg 'lefárasztani"

Azért a kicsi is elég szörnyen érezheti megát, nemcsak Te. Egy ekkora gyereket egész nap fegyelmezni, ez szörnyű! Neki felszabadultan kellene játszania, olyan játékokkal, amik neki valók. Mesélni kellene neki, millió dologgal le lehet kötni, játszótérre vinni, stb. Bevonni őt egy-egy apróbb feladatba, amikor főzöl, stb.

Persze, hogy mindenütt vannak rosszabb napok, de a lényeg az, hogy örömben teljenek a napok, örömteli együttlétben, nem pedig feszültségben. Egész egyszerűen oda kell rá figyelni, és a korának megfelelően foglalkozni kell vele, olyan helyzeteket kell teremteni, amiben sikerélménye lesz, és örül. És akkor az egész családnak is jobb lesz a közérzete.

ha minden veszélyes el van pakolva nem kell a nyomában lenni.

olvasás: még jóideig nem fogja lekötni .. majd kb. két éves kor után fogja örömmel fogadni ha olvasol neki.

Tegyél be neki a korának való zenét tartalmazó dévédét játék közben, .v mondókázzatok

nem biztos h. unatkozik veletek de a szülőkkel másképp viselkedik mint a rokonokkal ez természetes. kezelni kell legyen soksok ötleted és ahogy írták is elöttem vond be mindenbe amibe csak lehet.

első v. voltam.

Sarokba állítottál egy 14.5 hónapost? És ott is maradt? Akkor csak szófogadó.

Ez így egyáltalán nem jó, hogy egész nap csak kiabáltál vele, csapkodtad. Ettől még inkább hisztis lett, még inkább ellenkezett. Elhiszem, hogy rosszul esik, ha csíp, rúg, vág, harap. Az én kislányom 13 hónapos. Az enyém is karmol, harap, szétrámol, de ezért én nem csapok a kezére.

Az már régen rossz, ha már csapkodom. Ő megüt, te visszaütöd? Ez jó kis példa a gyereknek. Az erőszak csak erőszakot szül. Néha engem is kiborít lányom, de próbálok minél higgattabb maradni, minél gyorsabban lenyugodni. Ha felhúz, inkább csukd be egy biztonságos helyre, amíg le nem higgatsz, és meg tudod oldani a problémát kiabálás, kézrecsapás nélkül. Az ilyen kézrácsapás ha sűrűn előfordul a nevelésben, egy idő után mindenképpen hatástalanná válik. Most még nem érti, miért csapkodod, és mire megértené, már hozzászokna.

A mai napot próbáld teljesen máshogy alakítani. Ha rámolós, el kell pakolni a törékenyeket, féltőseket, kialakíthatsz a konyhában egy szekrényt neki, ahova műanyag edényeket és fakanalakat raksz, azokat rámolhatja, de ha ezt se akarod, mindenképpen fel kell szerelni a nyitás gátlókat mindenhova. Az én lányomat mostanság már nem érdeklik a játékok, sokkal inkább a felnőtt cuccok. Lehet, hogy a tiedet is inkább jobban érdeklik ezek a dolgok. A lányom hosszasan el tud játszani egy kiskanállal és egy tállal, a színes csörgős játékaira már 2 hónapja rá se néz. Gurulós játékot adj neki. Labda, vagy egy olyan, amit tologadhat, vagy húzhat maga után. Tanítgasd a házi munkára. Az én lányom imád besegíteni kiszedni a gépből a ruhát, adogatja a teregetni valót, segít leszedni a megszáradtakat, nézni, ahogy főzök.

Nem tudom, hogy a rajzolást megmutattad e már neki, de már azt is elkezdheted mutogatni neki. És ha csak lehet vidd ki a szabadba, had szedje a kavicsokat, had tépje a füvet. Az én lányom imádja összeütögetni a kavicsokat.

Adj neki feladatokat, tanítgasd meg új dolgokra.

Most éhezik a kis agya az új dolgokra.

Eleve indítsd a napot vidáman, mosolyogva! Vidám szülő=vidám gyermek:D

szia!

lehet, hogy ismételni fogom az előttem szólókat, mert nem olvastam mindet.

az én kislányom is pont ebben a korban van.

Ő is folyamatosan pakol, nem érdeklik a könyvek, a mondókák se, kb. semmi olyan, ami a korához való lenne.

nagyon szeret mászkálni, fel-le pakolni.

nagyon sokat harapott Ő is, sajnos én is rácsaptam a szájára párszor, amikor nagyon erősen harapott.

semmi értelme nem volt, mert csak sírva fakadt és nem értette miért kapta.

inkább próbálom eltolni magamtól, ha próbálkozik, pár nap alatt abbahagyta.

kiabálni sincs semmi értelme, mert azt se érti még, csak legfeljebb megijed.

arra is rájöttem, hogy a gyerekek ebben a korban rettenetesen utánoznak, a csapkodást, hisztizést is Tőled látja.

próbálj megnyugodni, magadba nézni Te vagy a felnőtt és okosnak kell lenned.

próbálj talán más kismamákkal együtt játszózni vagy sétálni, nekünk nagyon bevált ez.

kitartást és több türelmet :)

Talán segíthet, hogy sokat ülsz le a földre, és hagyod hogy játszon veled, vagyis inkább melletted. Ha valamit földhöz vág, tönkretesz, azt ő még nem érti, számára egy széttört játék ugyanolyan szép.

Próbáld át állítani az agyadban, hogy a rongálás és a földhöz csapkodás az a felfedezés része. Mert minden másmilyen puffanó csörrenő hangot ad amikor a földre esik. Akár hagyhatod "rongálni", adj neki fakanalat edényeket hagy vandálkodja ki magát.

Vannak tologatós, húzogatós játékok, és persze a hinta ami még sokat segíthet. keressetek fel több játszóteret, hátha lesz amelyik teljesen leköti. És persze, ha az idő engedi csavarogjatok.

Esetleg egy közös kikapcsolódás, nyaralás is segíthetne.