Van itt olyan anyuka akinek nincsenek barátai? Ja és segitség sincs egésznap eggyütt a babával, programokat kettesben stb?

Néha nehezen,de már megy :) Idővel megjön a rutin, csak legyen napirendje a gyereknek.

Nálunk semmi gond a nagyszülőkkel csak messze laknak és igy nem tudnak segiteni nekünk.

Hidd el ha jol szervezed akkor minden megoldható egyedül is. Kitartás.

mi is így vagyunk

figyelek a napirendre én is

mi játszunk,táncolunk,sétálunk,homokozunk,hintázunk...stb

aztán este jön apa és pihenhetek :)

egy barátnőm van de vele nagyon ritkán találkozom, havi szinten talán. van egy másik csaj, de akivel lehetne haverkodni, de a hátam közepére sem kívánom...

nekem annyi a különbség, h anyukámmal tudunk azért nap közben programozni, viszont én egyedül nevelem a kisfiam, apa kb. heti 2x jön látogatóba a babihoz. én nekem nincsen problémám az egyedül levéssel, imádok a babimmal lenni, megyünk néha játszótérre, minden d.u. séta, feltaláljuk magunkat. kell tartani a napirendet, meg olyasmit kell csinálni, amit mindketten élveztek. mondjuk 16 hónapos a kicsim, vele azért már több mindenre van lehetőség.

Nekem egy barátnőm van, de vele havi egyszer talizunk. Van egy csaj akivel néha sétálni szoktunk együtt, de ennyi.

Mi jól elvagyunk a gyerkőccel :-)

Apa itthon dolgozik, úgyhogy az sem probléma.

Régen rengeteg ember vett körül, sokat jártunk el.

Mára "eltüntek" az emberek, de nem is bánom. nagyon jól elvagyunk így is! :-))

van ám :)

én 24 éves vagyok, a barátaim vagy egyetemre járnak vagy dolgoznak, mindenki elfoglalt, vagy elkoptak mellőlem, mert nemtudnak mit kezdeni ezzel a kismamás életemmel, nem értik, nem érdekli őket, vagy buliznak vagy güriznek hogy legyen pénzünk és ők családot alapíthassanak. Nagyszülők dolgoznak és messze laknak, és egyébként se értenek a gyerekekhez, ha látogatóba jönnek csak teher nem segítség, mert még őket is ki kell szolgálni. Párom éjjel-nappal dolgozik, ha haza ér hulla fáradt és alszik. Néha magányosnak érzem magam és rossz hogy vásárolni se tudok elmenni csak gyerekkel, de za is kész katasztrófa mert csupa bunkó, tapintatlan emberrel találkozunk, csak bámulnak hogy szenvedem fel a 20kgos babakocsit a buszra, de senki nem segít. Az olyan közeledéseket meg utálom, hogy és fiú vagy lány mit tud már, szoptatod van még tejed stb. szóval inkább itthon vagyunk és játszunk, majd csak felnő, addig már csak 20 év :P