Érzett még így valaki? mit tehetek ellene?

Pedig azt mondták nekem, hogy az anyatejes babák hasfájósak. Az én babám 8 hetes, ugyan fáj a hasa, de nem annyira, hogy órákat üvöltsön. Csak anyatejet kap és én kész vagyok attól, hogy nem akar kakálni, általában 2, de van úgy, hogy 3-4 naponta van csak széklete, a második napon már 10 percenként nézem a pelusát, hogy van e már valami. Engem ez tesz tönkre. Na meg az öltöztetés. Bent 20 fok van, kint 30. Mit adjak rá? Hallottam, hogy sokan már a tipegő alá harisnya nadrágot is adnak, illetve kiskabátot. Azért szerintem az kicsit túlzás, főleg ha plüss vastag a tipegő, mi még vékonyat használunk, hosszú ujjú bodyval.

Én azzal nyugtatom magam, hogy minden nappal könnyebb lesz. Már annak is nagyon örülök, ha több tejem van, mint tegnap.

Lányunk most esz pénteken 11 hetes, de tudom, hogy min mész keresztül!!! És abszolút megértelek, de tényleg felesleges idegeskedned - nem is tesz jót se neked, se a babának -, félned, görcsölnöd!

Mi 4 napot voltunk bent a kórházban, sürgősségi császárral született meg a lányunk. Utolsó nap, amikor már kivették a varratokat, összepakoltam és vártam a zárójelentéseket. Ez kb. reggel fél 9 volt és délután fél 4-re értünk haza. Én úgy voltam vele, hogy ha még 1 éjszakát ott kell töltenem a lányommal, akkor én a diliházba költözöm be, nem pedig haza!

Alig bírtam szoptatni, végén már 8 féle bimbóvédővel etettem - másképp nem ment! -, állandóan baxogattak a csecsemős nővérek. 2. nap a kislányom bekékült, a kórház, ahol szültem pocsékul nézett ki. Egy deszkát nem tudtak hozni a matrac alá, hogy ne süppedjünk be, stb.

Ráadásul kialakulóban volt a 3. nap a tejlázam is, így ramatyul voltam.

Mikor végre hazaértünk, olyan nagy kő esett le rólam, hogy egyszerűen még fáradtabb voltam, mint előtte. Ráadásul a kialakuló tejláz folytatódott, mert két éjszaka is halálra akartam fagyni +30 fokban!

Szerencsére anyukám egy hétig nálunk volt, de minden nap imádkoztam azért, hogy lassabban teljen az idő. Eközben persze a lányunk evett, aludt, evett, sírt, sírt, sírt, fürdött, evett, aludt.

6 hetes koráig éjszaka 2× keltünk fel hozzá, délután 6-tól a fürdetésig - fél9 - ordított a semmiért. Bármit csináltam/csináltunk semmi sem hatott neki. 5 hetesen bevezettem nála a napi sétát arra a időszakra, így leszokott róla szép lassan.

Cserébe 6 hetesen abbahagyta a szopást. Egyik pillanatról a másikra. Gondolhatod, mekkora világ omlott össze bennem ... bármit csináltam, nem volt hajlandó vissza szokni rá. Így fejem neki a tejet és pótolom tápszerrel. Úgyhogy ez sem egyszerű! Főleg, hogy imádok vásárolni, nézelődni, sétálni, parkban ülni olvasni ... ezekről mind szép lassan lemondtam a non-stop tej fejés óta!

Ráadásul az, hogy tápszert is kap ... én totál ellene voltam kezdetektől, de nem tudok mit tenni. Éheztetni nyilván nem fogom a lányunkat.

Minden második nap meg kell kakiltatnunk, mert az is abba maradt nála. 6 hetes koráig napi 3× volt kaki, utána meg semmi. Ügyeleten is jártunk első alkalomkor, hogy a gyerek nem kakil. Le is hurrogót az orvos, hogy van, amelyik csecsemő 6 napig nem kakil. Erre mondtam azt, hogy akkor maga se kakiljon 6 napig!

Na, akkor befogta a pofáját..

Amikor anyukám hazament párom maradt itthon 1 hétig. Akkor még jó volt, mert nem dőlt minden egyszerre rám. De, mikor ennek is vége volt és ketten maradtunk itthon (+ az 1 éves tacskó kutyánk), na akkor aztán minden egyes sírásnál görcs a hasamban. Hogy mitől sír, mi baja, stb..?! De ezek is szép lassan elmúltak.

Minden héten minimum 1× a gyerekorvosnál vagyok, mert valami észrevételem van, vagy valamit úgy érzek, hogy gond a gyereknél! Szerinted ... mit szól hozzá a doki? 3. héten már nevetett, de jó fej! Ha kell 4 órán keresztül velünk foglalkozik, megvizsgálja a gyereket, tanácsot ad, megnyugtat stb..

Én mióta anya vagyok, hihetetlen miket letudok művelni! Mennyire aggódom .. mennyit gondolkozom, olvasok utána dolgoknak, mennyi mindent össze vásároltam hasfájás ellen, kakilásra, stb ... lakásunk kisebb patika lett! :DD

Amikor sír a lányunk és nem tudom, hogy miért -pl. idő van és éhes-, akkor egyszerűen felveszem és büfögtetős pózban magamra rakom. Ekkor megnyugszik, majd kitalálom, hogy mi lehet a baja. De van olyan is, hogy belső hang megmondja mi a gond és tényleg az a baj .. :)))

Azt tanácsolták, hogy ne vegyem túl komolyan a dolgokat! Hogy nyugodjak meg, tökéletes anyuka vagyok. Először nem hittem el, de tényleg így van. Hiszen, neki nincs összehasonlítási alapja, ő nem tudja, mi a jó. Annyit tud, hogy érzi az illatom, hallja a hangom, érzi a bőröm. Neki ez a jó, ez a tökéletes. Bármit csinálok, neki én leszek a legjobb, senki más!

De, tudod én úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy az vesse rám az első követ, aki nem volt kezdő anyuka. Aki kiszopta a kisujjából a dolgokat.

Ja, és oly annyira belejöttem a babakocsizás sétába, hogy egyszerre viszem a kutyánkat és a lányunkat sétálni.

Lakótelepen csak a "tacskós anyukának" emlegetnek, jó páran már megjegyezték, hogy nem tudnák ezt csinálni. Nagy türelem kellhet ... és igen, kell is, hiszen a kutyám is gyerek még és eleven, de össze lehet mindent egyeztetni és hozni :]]]

13:22-es voltam.