Kinek hogyan élte meg a babája a bölcsödébe menetelt 2 évesen?

Igaz an en kisfiam 1 evesen ment de egyaltaln nem viselte meg. Szerintem meg annyira ennyi idosen nem fogjak fel. En vegig bogtem 2 hetet es fogytam 10 kilot annyira kivoltam idegileg. De a kisfiamat jobban erdekeltek a jatekok, a gyerekek, mindenkire mosolygott, audt, evett azota is szeret bolcsibe jarni. Beteg 2-szer volt: egyszer fulgyuladas, akkor otthon voltam vele egy hetig es egyszer belazasodott meg kohogott ez pont hetvegere esett igy hetfon mar ment mert nem volt laza. Most 20 hoanpos es imadja a bolcsodet es a gyerek tarsasagot.

Baratnom kisfia 22 honaposan kezdte a bolcsit 4 honapja. Sajnos vele mar nem ilyen egyszeru. Hasonlo gondok vannak mint az elso valszadonal. Meg mindig elsirja magat de mar sokkal jobb a helyzet mint az elejen. 2 honappal ezelott meg alig akart enni, de mostanra ez mar megoldodott szerencsere. Aludni o is csak 40 percet alszik de az elso 2 hetben egyaltaln nem aludt. Sirni nem hagytak inkabb jatszodtak vele csak a gond az volt, hogy emiatt delutan 4-5 orakor aludt be miutan elhozta a baratnom es huzta a lobort este 7-ig. Majd ejjel 12-kor alig tudtak agyba dugni es reggel alig tudtak ebreszteni. de lassan ok is helyre allnak. Sajnos melozni kell. :( Az elvalas mindenkit megvisel akkar 1-2 vagy 3 evesek a gyerekek. Itt nincs konnyu es nehez egy anya szamara. Sajnos van akinek hamarabb eljon ez az eletebe a koszos anyagiak miatt es van aki szerencsesebb. Ezen mindenki atesik. Kolegam kislanya csak 5 evesen ment iskolaba (oviba nem jart kulfold) az edesanyja ugyan ugy ketsegbe volt esve es sirt mint en az 1 eves fiamnal. Fel a fejjel, ez az elet reszre es mi anyak kepesek vagyunk megvivni ezt a harcot. Elvegre a megelhetes erdekebe es a gyerekeinkert tesszuk. Ha lenne mas valsztasunk megtalatuk volna mar de sajnos nincs. :(

Kisfiammal 4 hete kezdtük el a beszoktatást egy családi napközibe. 2 éves, ő volt az első gyerek, tehát egy ideig csak a gondozónénivel volt, vagy még a tulaj kislányaival. Azóta már van több gyerek is, de nem egész napra, és nem állandóra, mint ő.

Így ment a beszoktatás egyébként: első nap csak ott voltunk együtt kábé másfél-két órát. A következő nap otthagytam kb. fél órára, mondtam neki, hogy el kell mennem gyógyszertárba, majd megyek érte. A harmadik nap már ott hagytam 1/4 10-től már fél 1-ig, ebéd után mentem érte, azt mondtam neki, hogy elmegyek a munkahelyemre. Ekkor már úgy köszönt el tőlem, hogy hátra sem nézett rám, csak tologatott egy autót, és kiabálta, hogy pápá! Negyedik napon már ott is aludt, 1 óra 1 percet, utána mentem érte. Ötödik napon is ott aludt, alvás után hazahoztam.

A második héten már reggeltől délutánig ott volt, 3 órákat aludt minden nap, a hét közepétől ott ment már a reggeli és uzsonna is felkelés után. Eddig egyetlen nap volt, amikor kicsit nyüszizett utánam, kábé két percig.

Egyszer sem hallottam tőle, hogy nem akar menni, sőt, mikor jövünk hazafelé, akkor mondja mindig, hogy jó volt bölcsiben, és tulajdonképpen úgy kell hazarángatnom. Napközben többször elmondja ugyan a gondozó néninek, hogy nagyot alszunk, és utána anya mindjárt jön értem. Megerősítik benne, hogy igen, anya jön érted alvás után, és ezzel tudomásul veszi, és kész.

Hétvégén mivel nem mentünk, többször emlegette is, hogy anya, megyünk bőcsibe. Egyik nap este, lefekvés előtt indult kifelé az ajtóhoz, hogy márpedig ő megy a bölcsibe. :)

De kíváncsi voltam, hogy mikor lesz visszaesés ebben, mert mindenki azt mondta, hogy lesz. Hogy majd le fog neki esni a tantusz, hogy ez bizony rendszeres lesz, mindennapos. De eddig semmi ilyen, hála égnek minden simán megy (kopp-kopp-kopp).

Én sokkal rosszabbul viseltem az első pár napot, mint ő. Azóta már dolgozom, és nyugodt vagyok, hogy szeret ott lenni, jó helyen van, szeretik ott, és ugyanolyan kiegyensúlyozott gyerek, mint eddig volt. Sok új mesét, mondókát tanul, foglalkozások vannak, szóval én nem bántam meg egy kicsit sem, hogy bölcsibe ment kisfiam.

Az 5. vagyok. Azóta, hogy írtam, mégis volt egy kis hullámvölgyünk, december környékén. Érdekes, hogy a sokak által mondott pár hét helyett pár hónap volt, míg leesett neki a tantusz, hogy minden napos a bölcsibe járás. De aztán ezen is viszonylag hamar átlendült. Mindig csütörtök-péntek körül volt, hogy reggel mondogatta: NEM AKAJOK BŐCIBE MENNI! Ilyenkor mindig elmagyaráztam neki, hogy már csak 1-2 napot kell menni, utána hétvégén otthon leszünk együtt, meg hogy anyának dolgoznia kell, és ha én elmennék dolgozni, akkor nem lenne, aki vigyázna rá otthon, ezért ő nem maradhat ott egyedül, stb. Felfogta, megértette, és imádja a bölcsit változatlanul.

Rengeteget fejlődött azóta, szobatiszta lett, szabálykövetőbb, összepakol maga után, iszonyat sok mindent tanult (versek, mondókák, mindenféle), és most már egyre többet beszél angolul is (heti két angol foglalkozásuk is van).

Szóval nyugi, anyucik, minden rendben lesz! (legalábbis szívből azt kívánom, hogy így legyen!) :)))