Más is érezte így? Még hogy a gyerek öröm és boldogság, egyenlőre nem ezt érzem.

Dehogy vagy rossz anya. Én tökéletesen megértelek mert ugyanezt éltem át, a gyerek 6 hónapos korára a pszichológusnál kötöttem ki. A kiabálás a hasfájás miatt van, nem tudsz vele mit kezdeni, ha a fejed tetejére állsz sem. Elmúlik, az én kislányom 4 hónapos koráig üvöltött egész nap, mindennap, aztán már sokkal kevesebbet s kb 5 hós korára elmúlt. Azóta kiegyensúlyozott, szépen elvan magában is. Én is ezerszer gondoltam annak idejn rá, hogy nem kellett volna szülnöm, és hogy elegem van, oedig szeretem a gyerekemet. Az emberben felgyülemlik a sok stressz, feszültség, és ennek idő kell, mire feloldódik. A babám már 10 hónapos, de még mindig nem 100% a lelki egyensúlyom,, de már alakul, jó irányba. Remélem segítettem, abszolút nem vagy egyedül!!! Csak a kitartás és a türelem segít, bár tudom abból most nincsen sok.

Én sokkal tovább éreztem ezt, mint az előttem író. Nekem sem volt el, utáltam már az utcára kimenni, mert más babák aludtak, meg nézelődtek a babakocsiban, az enyém meg feszengett és ordított. Utáltam, hogy mindenki bámul. Aztán később jobb lett, de sajnos nekem mindig jöttek újabb problémák, szóval nekem olyan kb 2 évesen lett jobb. Akkor beadtam bölcsibe, és ott le is tudták kötni, a gyerektársaság jót tett neki. De kiskorában például ha nem látott, vagy nem foglalkoztam vele, csak ordított. nem szerettem egyáltalán ezt az időszakot, de gondolj arra, hogy később jobb lesz.

Én is ugyanezt érzem,amit Te!!2,5hós a kislányom.,nekem is ilyen gondolataim vannak...Egyenlőre nem érzem boldogságnak ezt az egészet,pedig annyira vártam és vágytam rá és meg is szenvedtem érte rendese(veszélyeztetett terhes voltam,másfél hónap kórház,koraszülés)Úgyhogy már ez sem úgy sült el,ahogy gondoltam.Amióta megszületett is is ugyanez az érzésem,bár már jobb mint az elején.Mindig bőgött(hasfájós,tápszeres),nem tudtam mi baja,mit tegyek,nem mertem egyedül maradni vele mert mi lesz ha sír-mit tudok csinálni..Aztán a hasfájás...tápszer váltogatás--mindenféle csodaszert kipróbáltunk,de nem segített semmi,most már sokkal jobb a helyzet...Egyre jobban érzem most is,hogy rossz anya vagyok és biztos rosszul csinálok valamit!!Ehhez jön,hogy kb 1hónapja az esti órákat égig ordítja,...minden nap ugyanabban az időben..És semmit nem tudunk vele tenni.,..Hordozom,ringatom,éneklek,magamra teszem...Mindent kipróbáltunk,de lehetetlen megnyugtatni..Védőnők,doki szerint ilyenkor emészt-túl van terhelve a mája és így vezeti le a feszültségét..DE Én akkor sem tudok segíteni rajta és senki sem..Tudod milyen érzés ez??!!Borzalmas!!...Pedig mindent megteszek,és imádom a lányom...de valahogy mégsem olyan mint amit megálmodtam....Sokszor elgondolkodtam,hogy mi lehet a baj velem,normális vagyok???csak én érzek így vagy más is???de ezek szerint rajtam kívül sokan éreznek ugyanígy...

Szia! Ugyanígy voltunk, ma 4 hónapos, nekünk kb. 2 hete múlt ez el, addig rengeteget sírt, és mikor a doki azt mondta hogy 3 hósan elmúlik, és már azt is betöltötte, akkor azt hittem nagy a baj, és bizony nekem is voltak hasonló gondolataim, mint neked, dühös voltam a tehetetlenségtől, és tőlem is mindenki ilyeneket kérdezett, hogy miért nem sétálok vele, meg hogy el van kapatva azért sír, mert mindig felvettem és most visszaél vele stb, meg hallgattam a szomszéd kisbabáról hogy egyik éjjel nem aludt rendesen...közben én örültem volna, ha nem egy egész éjjel, hanem egyszer legalább 3 órát alszik éjjel stb. Szóval mi is megjártuk a poklot, a fél patikát megvettem neki hiába, semmi nem segített, és aztán kezdtek elmaradozni a sírások, el sem akartam még hinni, a babámat mintha kicserélték volna, egyedül elvan félórákat, nézelődik, sikongat, vigyorog, "beszélget", és szinte már alig veszem kézbe, nem kell ringatni se nagyon. Éjjelt még most se aludja át, de ezt már nem bánom, eszik és alszik tovább. Eljön nálatok is ez hamarosan, kitartás, kárpótolni fog téged az a sok kacaj, amit majd produkál, és egy nap alatt elfelejted az első hónapokat. Én nem hallgattam azokra akik azt mondták, hogy hagyjam sírni, mindig kézben volt, és nem rontottuk el ezzel, csak mindenki számára elviselhetőbbé tettük azt az időszakot. Kitartás!!!!

Off: Ha erre jártok akik írtatok ide, írjatok légyszi pár sort, hogy most manapság mi a helyzet veletek. Jól vagytok? Szebbek már a babás napok, vagy még mindig elég rossz?