Ki az, aki IMÁD otthon lenni a gyerekével? Mesélnél a mindennapjaitokról? :-)

Én is nagyon IMÁDOK itthon lenni a fiammal!:) Most 18,5 hónapos, és összeszorul a gyomrom, amikor arra gondolok, hogy még ugyan ennyi idő, és oviba kell vinni.. :(

Nagyon élvezem minden pillanatát, az egész napnak. Én szeretem, hogy mindig minden ugyan úgy történik, és ahogy a szemem előtt fejlődik! Legszívesebben örökre itthon maradnék vele!:) De hát az időt , nem lehet megállítani! Nem is tudom, hogy hogy fogom kibírni, amikor ovis lesz, hogy reggeltől délutánig nem látom.. :(

Kisfiam 7 hónapos, minden percét élvezem, hogy vele lehetek!:) Szerettem dolgozni is, és most is van sok tervem a jövőre nézve - de ezt a jelent szeretem most a legjobban, mintha mindig is erre lettem volna teremtve.:)

Hogy telnek a mindennapjaink: kóstolgatunk fincsi kajákat, sétálunk nagyokat, együtt bevásárolunk, itthon pedig játszunk, kaja után mindig énekelek, ő pedig vigyorogva hallgatja az ölemben, amíg nem büfizik. Aztán beteszem a járókába, újra felfedezi a játékait:), majd gyakorolja az ülést, és húzza fel magát a rácson, majdnem állásba. Amikor megunja a járókát és reklamál, akkor kiveszem, a földre telepszek vele, dögönyözöm, puszilgatom, ő pedig kacag nagyokat, kúszik a játékok után, rámolja a polcokat, és megintcsak az ülést gyakorolja.:)

Este fürdés - nekünk ez nem olyan nagy show mondjuk, mint olvasom, hogy sok helyen a nap csúcspontja:), elvan a vízben, de ilyenkor már elég álmos, úgyhogy pizsire öltözünk, és mire az esti tápszer felét megitta, már alszik is...:)

Mi pedig gyönyörködünk benne, és elérzékenyülünk: hogy lehet egy baba ennyire édes, zabálnivaló, okos kis tündér?:)